Számlálás és visszaszámlálás, ünnep előtt

Miskolc - Ki a nyuszisimogtás, ki az idő-, ki a pénzhiány miatt időzítette a húsvéti bevásárlást az utolsó napra.A megyeszékhely Búza téri piacán nézünk körül szombat délelőtt. A csarnok külső végéből nyíló édességboltba a felirat vonz be: „március 25-től 31-ig minden húsvéti csokifigurából 10 százalék engedmény”.

- Elsején nyitottunk, ezzel akartuk felhívni magunkra a figyelmet – mondja Csepely János. A terv jól sikerült: az összes ilyen termék felét eladták, s épp a drágábbak keltek el legelébb, így az óriás csokitojásból például már mutatóba sem maradt. A polcon sorakozó kisebb nyulak sorsa megpecsételődött: amelyiket zárásig nem vásárolnak meg, azt a gyártó visszaveszi, kicsomagolja, s tört csokoládéként kínálják majd a vásárlóknak – még olcsóbban.

Laczkó Attila egyelőre nagy gondban: egyrészt a családtagjait szeretné meglepni valami ínyencséggel, másrészt kétéves gyermeke, minthogy kislány az eszemadta, máris számíthat locsolókra, így az ifjú papának róluk is gondoskodnia kell.

A csokitojások után meglátogatjuk a tyúktojásokat. Az árus elárulja: az XL-esnek, amelyeknek legtöbbért adta darabját, volt a legnagyobb keletje. S nem ám azért, mert a legmutatósabbat szánták a húsvéti asztalra, hanem mert mióta a kilónkénti árat is fel kell tüntetni, a vásárlók rájöttek, hogy voltaképp a legnagyobb a legolcsóbb.

- A pénztelenség átrendezte a keresletet – ezt már Tóth Árpád, a csarnok egyik hús-hentesáru üzletének vezetője jelenti ki – ,a jobbról az olcsóbbra. A tavalyi sonkamennyiségnek jó ha a 80 százalékát el tudtuk adni. Persze, ebben benne van az is, hogy több kistermelő árul, márpedig vevőt ők sem hoztak, ugyanazon a tortán osztozunk. A nyakunkon nem marad sonka, mert csak óvatosan és naponta rendeltünk.

- Az egyik „vetélytárs” üzletvezető, Várkonyi Péter büszkén állítja: ők alig győzték kiszolgálni sonkával, tarjával a vevőket. Sokat eladtak a hagyományos érlelésű füstölt tarjából és a kötözött sonkából is (ebből nem is maradt – épp most konstatálja egy csalódott házaspár), de a többség a gyorsérlelésűt vitte, látva az árkülönbözetet. Rákérdezünk: nem fél-e attól, hogy a maradék a nyakán marad. Kiderül: az ünnep után, sőt, még ezen a napon is lejjebb viszik az árakat, majd 10 óra után. (Már csaknem ott jár az idő, így a friss hírt hallva, egy család még inkább hezitál.)

Megállítunk néhány vásárlót is, ugyan miért hagyták ennyire a végére az ünnepi bevásárlást.

Két kereskedő anyukát is sikerült kifognunk, akik ugyanazzal magyarázzák: eddig nem volt idejük rá, sőt még innen is a munkahelyre vezet az útjuk. Néhány kisgyermekes család bevallja: a nyuszisimogatás kedvéért szánták el magukat a piacozásra.

Simonyi Éva és párja, Veres Gábor viszont csak „félig” jöttek Bori lányuk kedvéért. Bár otthon minden készen áll az ünnep fogadására, a zöldségek-gyümölcsök beszerzését mindig a legvégére időzítik, hogy a lehető legfrissebb kerüljön belőlük az asztalra.

Mi a „nem üzlet” húsvétkor?

Az őstermelői piacon szebbnél szebb élő nyuszikat kínálnak, de igény inkább csak a simogatásukra mutatkozik. Újvári Péter például míg tavaly 19 nyuszit adott el, addig most két nap alatt mindössze 7-et. Ebből is 2-t hamarosan viszontlát: eleve azzal vásárolták meg tőle, hogy az árát megtarthatja, de szeretnék majd visszaadni, ha a gyerekek kiszórakozták velük magukat.

Az egyik illatszerbolt eladója, Kismarton Pálné ráerősít arra, amit pár napja egy másik boltostól hallottam: nincs már keletje a locsolókölninek. Ahogy ő fogalmaz: a kölni nem üzlet. Úgy veszi észre: aki igényes, és van is rá pénze, inkább parfümöt vásárol, akinek meg nincs, az nem vesz semmilyet.

- Szalóczi Katalin -