„Ez nem mély víz, ez a Mariana-árok”

Miskolc - A Budapestről Miskolcra gyaloglás is formálta az ifjú színésznőt.Kerékpárral érkezik a belvárosi kávézóhoz, utcára néző asztalt választ, gyümölcsteát kér. A Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszínművész szakán ötödéves Bohoczki Sára nem bábszínészként dolgozik a miskolci színházban, hanem (ember)színészként.

A színpadhoz vezető út

Ha nem a teátrumban van, vagy éppen nincs elhavazva színház ügyben, akkor olvasni szokott. Azt mondja nem túl izgalmas dolgokat. De fut és konditerembe is jár. „Mert muszáj levezetni a feszültséget” - árulja el. Nem kimondottan tv-nézős típus, lovagolni viszont mihamarabb szeretne elmenni – már ha túl lesz a szakdolgozatán...

Sára nem tudja magában elcsípni azt a pillanatot, amikor azt gondolta, hogy színész lesz. Nem mondott 5 évesen otthon verseket, ám bevallása szerint biztos, hogy mindig benne volt az a vágy, hogy megmutassa magát. „Mindig én voltam az, aki a kamera elé ugrott otthon” – neveti el magát. Édesanyja mondta neki – talán 10-11 éves lehetett –, hogy menjen el egy színi iskolába. Kibontakozni. El is ment, és ez a színpadhoz vezető úton még mindig nem volt tudatos. „Egyszerűen csak sodort magával ez az egész.” Ez a képlet viszont onnantól kezdve évekig működött nála. Valamiféle játék volt a gimit követően a Keleti István Művészeti Iskola is, azonban miután megismerkedett Bíró Krisztával (akit 1995-ben Miskolcon „Az évad színésznőjének” választottak), ráérzett, hogy hivatásként is választhatja a színházat.

Küzdelmes szakma

„Állítólag a beszédhibám miatt vettek fel csak negyedjére a főiskolára” – avat be egy kis titokba. Győzködték fogszabályzóval. Bejött. „Nem tudom, hogy mi vagyok. Ja, hát én is színész vagyok?” – veti fel. Úgy gondolja, hogy még mindig furcsa számára ez az állapot. A színészet küzdelmes szakma, de tudja, hogy ez mindig is így volt és így is lesz. Mert nehéz elhelyezkedni annak ellenére is, hogy elitképzésnek számít a színművészeti.

A pesti lány Miskolcon. „Sokat kellett vacilálni?” – kérdezem. „Óóóó, nagyon örültem a felkérésnek” – vágja rá azonnal. Volt az a bizonyos kezdeti ijedtség, ami átcsapott nála kíváncsisággá, kalandvággyá. Ideje bőven volt, mert legyalogolt a többiekkel Miskolcra. „Az út során kiegyenesedtek a kérdőjelek”. Fizikailag is megterhelő, ám egyben tudatformáló volt a túra. Átformálta. Azt akarta, hogy itt legyen Miskolcon. Pedig Sára nem gondolta volna, hogy ilyen hamar feltalálja magát és beilleszkedik. Sőt! Meg vannak a helyei, jár konditerembe. „A legjobb dolog, ami történhetett velem pályakezdőként az, hogy itt vagyok!” – mondja ragyogva. Nagyon sokat tanult, pedig úgy hiszi, hogy ez nem mélyvíz Miskolcon, hanem ez maga a Mariana-árok. „Ennél jobb dolgom nem lehetne, mint most: csak a színházról szól az életem” – majd sorolja a miskolci szerepeket.

A Chicagoban Gajdát, „A hideg gyermekben” Lénát, „A padlásban” az 530 éves naiv szellemet, a Kölyköt – amit Szabó Irénnel játszik felváltva, no és persze Linda Christie, a „Játszd újra, Samben”. Sára imádja Woody Allent. A filmjeit, a humorát. Diane Keaton-ról pedig vallja, hogy egy istennő. Nagyon kedveli.

„Extra hardcore”

„Azt hittem könnyebb lesz a szerep megformálása, de gyötrelmes volt a próbafolyamat. Ha egy héttel ezelőtt beszélünk, lehet hogy sírva fakadok” – teszi hozzá őszintén. A Jászai-díjas Görög László nagyon sokat segített neki, türelmes vele. Nem is győzi megköszöni. De a rendezővel, Béres Attilával kapcsolatban is így érez, mert nagyon érti Sára instruálását. Volt már nagy szerepe – mondja – , Pesten is játszik több darabban, de a „Játszd újra...” az... az egyfajta „extra hardcore”.

Hogy milyen a miskolci „új hullám” tagjának lenni? Sára szerint mint ha ez is egy osztály lenne. Mint ha még mindig iskolába járnának. Vannak ének óráik, be tudnak menni mozgás órákra. Meg van feléjük a türelem, az a jó értelembe vett atyáskodás. „Amikor érzem, hogy már valami működik, akkor egyre jobban hajt a kíváncsiság” – jelenti ki egy-egy szerep megformálása kapcsán. Ha már egy picit elégedett, akkor érdekli, hogy más mit szól hozzá. Az plusz impulzust adhat, majd az első közönségig, a premierig hihetetlenül nagy benne a várakozás.

„Celeb nem akarok lenni” – vágja rá. Jó színházi színész viszont igen.

Kilátó-díj, a legjobbnak

A Miskolci Nemzeti Színház évadzáró társulati ülésén adják majd át az évad ifjú színészének a Kilátó-díjat. Az elismerésre a miskolci teátrum tizenkét fiatal művésze jelölt, azonban arról, hogy ki kapja meg a díjat nem csak a társulat dönt majd, hanem a publikum és az Észak-Magyarország olvasói is. Ebben igyekszünk némi segítséget nyújtani azzal, hogy március 29-től egészen május végéig bemutatjuk az ifjú színészeket. Ezúttal Bohoczki Sárával beszélgettünk, akit a „Chicagoban”, a „A padlásban”, „A hideg gyermekben” és a „Játszd újra, Sam!” egyik főszerepében is láthat a miskolci publikum.

Juhász-Léhi István