"...amit a legjobban szeretek"

Szerencs - Bő 18 év alatt 16 gyermek nevelkedett náluk hosszabb-rövidebb ideig. Jelenleg 6 nevelt fiúval teljes a család.Némethné Orosz Éva a nevelőszülői hálózat népszerűsítését szolgáló konferencián találkoztunk. Zavarban volt: „Nem vagyok én előadó, csak magamat tudom adni”, szabadkozott.

– Úgy hozta a sors, hogy egész életemben azt a munkát végezhettem, amit a legjobban szeretek: gyermekeket neveltem és nevelek, a mai napig.

Éva gyermekgondozó volt, ám 17 év után szívbetegsége miatt meg kellett válnia az óvodától.

– Nagyon hiányoztak a gyerekek. A férjem sokat dolgozott, én pedig nem éreztem jól magam az üres lakásban. Saját gyermekünk felnőtt, önálló életet kezdett, nem volt szüksége a mindennapi anyai gondoskodásra. Kényelmes, kertes házban éltünk, minden adott volt ahhoz, hogy olyan gyermekeket fogadjunk be, akiknek szükségük van egy biztonságot adó otthonra - eleveníti fel a kezdeteket. Éva ötletét a férje is pártolta, így a a hivatalos eljárás és a szakmai képzések után 1994 végétől nevelőszülőként dolgozik.

– Pontosabban szólva dolgozunk, hiszen a család, legfőképp a férjem segítsége nélkül nem lett volna a gyermekek előtt olyan teljes a követendő minta.

Éva, mint minden boldog családanya, büszkén mutatja a jelenleg náluk nevelkedő hat fiú fényképét. Mindegyikükről sokat tudna mesélni. Krisztián 10 éve él a családban, szakácsnak tanul. testvérével, Lacival került hozzájuk, de ő már önálló életet kezdett, tartják a kapcsolatot, Éva biztos benne, hogy ez a későbbiekben sem lesz másképp. Máté 6 éve nevelkedik náluk, nyolcadikos, villanyszerelő szeretne lenni. A vér szerinti családdal folyamatos a kapcsolattartás, az egyik fotó épp egy jó hangulatú láthatást örökít meg. István négy éve került hozzájuk, nehezen kezelhető kamaszként; szeptembertől Miskolcon a rendészeti szakközépiskolában tanul. Tavaly a 3 nagykorúvá vált fiatal helyére érkezett Arnold (16), aki Tokajban szakács tanuló, Péter (16), ő fodrásznak tanul (s a többieken gyakorolja a mesterséget), valamint Pistike (12), a legkisebb, „mindenki kedvence”.

– Hármukat illetően még tart a beilleszkedés: lassan megismerjük egymás szokásait. Az évek folyamán megtanultam: nem szabad rögtön csodát remélni. Általában kell egy év hozzá, hogy a gyermekkel elhitessük, hogy teljesítményétől függetlenül elfogadható és szerethető. Mindenkor számíthat ránk, mellette vagyunk, ha beteg. Egyik kezünkkel mindig adnunk kell ahhoz, hogy kapjunk, követelhessünk - fogalmazza meg nevelési elvét Éva.

Nézzük a fényképeket, amelyekről senki nem mondaná meg, hogy nem vér szerinti, "igazi" családról készültek: közös kirándulásokról, pecázásokról, kerti fürdőzésekről, foci- és sakkcsatákról, táborozásról.

– Az évek során sok gyereket neveltünk. A legnagyobb kihívást egy 2 és fél éves siket-néma kisfiú jelentette – de csak addig, amíg meg nem tanultunk kommunikálni. Volt, akit az örökbefogadásnál segítettünk, másokat a vér szerinti családhoz való "hazagondozásban". És vannak, akiknek mi maradtunk a családjuk. Fiatal felnőttek, akik a közelünkben telepedtek le, szülő-gyermek kapcsolatban maradtunk, kölcsönösen számíthatunk egymásra. Velünk töltik a karácsonyt, anyák napján nekem hozzák a virágot...

ÉM-SzK