Nézőpont: A többi néma csend

A miskolci polgármester közleményéből nekem nagyon hiányzott ez a szó: „sajnálom”. Bujdos Attila írásaMost, amikor már tudjuk: nem lesz világsátor Miskolcon, talán egyre kevésbé marad érdekes, ki miatt, mi miatt nem. Vagy, hogy tehetett-e mást a polgármester, mint visszavonja ezt a vitathatóan kommunikált, alapvetően mindmáig elmagyarázatlan javaslatot. És hogy nyilván kisebb kárt szenvedett így a politikai renoméja, mint ha megvárja, amíg nem marad más választása, mint dacolni az ügyben népszavazást akarók kezdeményezésével, vagy kitenni magát a népszavazásnak (amelyen nehéz elképzelni másmilyen eredményt, mint az aláírásgyűjtésben: nagyon sokan mondták, hogy nem akarják a világsátrat). Az természetesen erény, ha valaki belátja, hogy éppen ott és akkor nem jöhet ki jól egy ügyből, amit és ahogyan akar, megosztja a közösséget. Az érdem még nagyobb, ha beismeri a saját felelősségét is, és ilyen értelemben a miskolci polgármester közleményéből nekem nagyon hiányzott ez a szó: „sajnálom”.

Nyilván, nem könnyű ezt kimondani. És nyilván a sajnálat ténye sem önmagában számít, hanem az elszalasztott esély miatt: lett volna alkalom kibeszélni valamit, ami a közösséget nyomasztja, lett volna lehetőség akár higgadtan is, megoldást keresni valamire, ami ezt nagyon is igényli, ha kellő alapossággal készítik elő ezt az ellenzék nagyobb része által is támogatott javaslatot, ha már az elején kíváncsiak lettek volna a közösség véleményére.

Eső után köpönyeg: nem lesz világsátor. De akkor mi lesz?

A világsátor, abból, amit tudunk róla, a társadalmi felzárkóztatással, és a romák integrációjával foglalkozott volna. Hogy erre szükség van, nagyjából senki nem vitatja. Hogy a többség és kisebbség együttélését mekkora feszültség terheli, efelől se legyenek kétségeink. A probléma ismert, akkor tehát most mennyivel jutottunk közelebb a megoldásához?

Azért kérdezem ezt, mert a Mi Politikai Elitünk (hatalom és ellenzéke) szemmel láthatóan még azzal van elfoglalva, miként fordíthatja a maga javára a világsátras kezdeményezés nyomán előállt helyzetet, és ez egészen biztosan kicsinyes politikai érdek, nem derül ki, hogy látnák egyáltalán, mi a feladat, és éreznék a saját felelősségüket. Ami van, így nem jó. Ideje lenne arról is beszélni, mi legyen helyette, ha maradt még lehetőség, hogy változzon a helyzet.

Bujdos Attila