2012.12.28. 08:15
Nézőpont: Sötét oldal
<em>Egy ilyen év valójában aligha feledhető, ennyire hosszú rossz álom nincs is – ez az év is megtörtént</em>. <strong>Bujdos Attila írása</strong>.
Egy ilyen év valójában aligha feledhető, ennyire hosszú rossz álom nincs is – ez az év is megtörtént. Bujdos Attila írása.A magyarok 74 százaléka szerint nekik csak rosszat hozott 2012, idézi az Ipsos 23 országra kiterjedő felmérését az MTI. Lássuk be, ez elég súlyos kijelentés, még akkor is, ha olyan népnek ismerjük magunkat, amelynek tagjai felettébb szeretnek panaszkodni – ezt a hírt akkor is lehetetlen közömbösen olvasnunk, ha közben hittel hisszük: a borúlátás a nemzeti minimumunk. Ha nem hiszünk ebben, pláne nehéz.
Van-e elegendő képzelőerőnk annak megértéséhez, pontosan mit jelent ez az állítás? Lehetséges-e egyáltalán a rossznak ilyen mérhetetlen kizárólagossága az életben? Létezik-e ennyire végletes – a rossz: minden? A jó: semmi. Létezik-e, hogy az értékmérő fogalmaink még a viszonylagosságukat is elveszítik: eltűnnek az átmenetek a lehetne jobb, de így se rossz között. Hogy nem létezik egyetlen reményteli pillanat sem, ami feledtetni tudná a többi reménytelent. Hogy ennyire nincsen senki, akinek a társaságában nem a kilátások az érdekesek, hanem az együtt töltött idő. Ha ez mind kívül esik a még felfoghatón, miért beszél mégis csak a rosszról ennyi ember? Élet-e az még, amiről beszélnek, s ha igen, elégségesek-e a szavaink ennek az életnek minden mélységét leírni?
Egy év esőben. Egy év, a sötét oldalon, észrevehető árnyalatok nélkül. Szóval, mondanám: 2012, a feledhető esztendő. Persze, egy ilyen év valójában aligha feledhető, ennyire hosszú rossz álom nincs is – ez az év is megtörtént, akárhogyan is emlékezünk most rá.
Nyilván lennének még a nagyon személyes elbeszélések, és ezt csak azért teszem hozzá, mert a rossz érzéseknek ez a masszív fala is az egyéni tapasztalatokból épült, és a jövővel kapcsolatos várakozásokban valahogy az is testet ölt, hogy mi lehetett a baj ezzel az évvel.
2013-ról szólva nagy az egyetértés benne: jobb év lesz, és sokan osztoznak az érzésben, hogy azért javulhat a helyzetük, mert a saját kezükbe veszik a sorsukat. Lehet, hibás értelmezés, de szerintem belefér, ha a változás nélküliség magányát, a magárahagyatottságot próbáljuk belelátni 2012 elutasításába. Az újév persze a várakozásainktól függetlenül még akármilyen is lehet, de már az is valami, ha annál rosszabbra, mint ami 2012 volt, senki sem gondol.
