"Nem keserűség ez, hanem csalódás"

Miskolc - A miskolci Hírességek Falának avatása után beszélgettünk vasárnap Dr. Kemény Dénessel, a férfi vízilabda-válogatott leköszönő kapitányával.Ön a legsikeresebb vízilabda kapitány, de most lezárult egy korszak. Milyen érzések kavarognak Önben?

Kemény Dénes: Elsősorban a fájdalom, mert saját magamat fosztottam meg attól, amit a lehető legjobban szerettem. Nagyon szerettem ezekkel a játékosokkal együtt dolgozni. Borzasztóan tehetségek, mindent nekik köszönhetek... Leginkább nekik. Ugyanakkor állhatatosak voltak, szerények, óriási alázat volt bennük és engem is elviseltek. Most ettől a helyzettől fosztom meg magam. Szövetségi kapitánynak lenni egy életforma volt és ez most borzasztóan fáj, hogy nincs. De hogy miért fosztottam meg magam ettől, erre bőven megvoltak az ész érveim, melyeket mérlegeltem. Úgy gondolom, hogy nekem is, az én szempontból is ez a jó döntés, de a játékosoknak is ez a jó döntés, és a szurkolóknak is. Nekem túl kell tenni magam ennek az érzelmi részén.

A stressz miatt döntött a búcsú mellett?

Kemény Dénes: A stressz és egy nagyon fontos dolog miatt. Az embernek borzasztó mennyiségű energiája megy el erre, amit mindig vissza kell, hogy töltsön magába. Már a harmadik meccset megelőzően a londoni olimpián azt kértem a fiúktól, hogy mivel olyan sokat adtam nekik az előző öt napban, valamit adjanak vissza, mert kiürülök, és mehetünk haza. Ahogy az évek múlnak, egyre nehezebben tölti fel magát az ember. Szükséges volt, hogy ezt átlássam és abból induljak ki, hogy akár négy, akár nyolc évet tudok-e még azon a szinten működni, ami a játékosok és a szurkolók érdeke. És persze a saját érdekem, hiszen nem csinálhatom ki magam... Ezek mentén döntöttem úgy, hogy nem folytatom.

A család beleszólt, befolyásolta a döntésében?

Kemény Dénes: Soha semmiben nem befolyásolt senki, ebben sem. Hogy mást ne mondjak: édesapám ellenezte a döntésemet, de ő egy vérbő, mindig, minden kihívást elfogadó ember, míg a legnagyobb fiam, aki az utóbbi években közel volt hozzám, a munkámhoz, ő örült a döntésemnek.

Ideiglenes megbízatással Benedek Tibor és Mátéfalvy Csaba irányítja a válogatott. Kit látna szívesen utódjául?

Kemény Dénes: Az elnökség fog hamarosan dönteni ebben a kérdésben, ám azt hiszem nem kell kapkodni, januárt megelőzően nem hiszem, hogy szükséges szövetségi kapitányt jelölni. Az egyértelmű, hogy Benedek Tibi és Mátéfalvy Csaba esetében rengeteg tapasztalat szól mind a vízben, mind a padon mellettük, ami stabil háttér lehet, de hangsúlyozom, nem én fogok dönteni.

Újra kell egyébként építeni a magyar férfi válogatottat?

Kemény Dénes: Nem hiszem. Ezt a londoni ötödik helyet egy olyan csapat érte el, amely esélyese volt az aranynak. A negyeddöntőben néhány rossz mozdulat, egy-két nüansz döntött a kárunkra, ezért alakult úgy, ahogy. Nem szabad temetni, nem kell kiönteni a babát a mosdóvízzel. Minden ami jó volt meg kell tartani, de javulni, erősödni kell. Az egyértelmű, hogy a csapat az elmúlt években elvesztette azt az előnyét, hogy három-négy góllal jobb volt a mezőnynél. Ez az együttes nem volt jobb ennyivel, de míg így nyerhetett volna, mert nem volt olyan csapat az ötkarikás játékokon, mely igazán kiemelkedett. Könnyebb dolga lesz most az utódomnak, mint lett volna négy esztendeje, mert akár hogyan is vesszük az ötödik helyről indul. Azaz a kisebb sikerek is előrelépések lesznek, önbizalmat adhatnak, amiből majd meríteni kell és lehet.

Nincs Önben keserűség, hogy nem egy aranyérem után adja át a helyét?

Kemény Dénes: Nem keserűség ez, hanem csalódás, azonban nem panaszkodom, mert nagyon sokszor, nagyon fontos meccseken győztünk.

Megkerülhetetlen a kérdés: itt állunk Miskolcon az Önről elnevezett uszoda előtt. A jövőben figyelemmel kíséri-e a miskolci póló sorsát?

Kemény Dénes: Eddig is figyeltem. Amióta az uszoda megnyílt itt Miskolcon, mindig azon voltam, hogy a városban legyen vízilabda élet. Korábban az előző, most pedig a jelenlegi városvezetővel. Az egy óriási öröm, hogy a városi sportiskola csapata OBI/B-s. Bízom benne, hogy néhány éven belül sikerül megtalálni azokat a lehetőségeket, hogy első osztályú legyen a Miskolc. Ha megnézzük Debrecent - ahol korábban szintén egy új uszoda épült - már egy fontos tényező a magyar vízilabdában. Butaság lenne, ha ez nem lenne kihasználva.

Esetleg szakmai tanácsokat is ad majd a miskolci pólósoknak?

Kemény Dénes: A miskolciak ellenfelének is, ha megkérdeznek, hiszen sohasem titkoltam semmit. Aki úgy gondolja, hogy tudok valamiben segíteni, az szólhat, ahogy korábban is.

Mennyire változik meg az élete a következő hetekben, hónapokban?

Kemény Dénes: Nagy esély van arra, hogy benne lesz a vízilabda, de ez nem száz százalék. Mindig letudtam zárni időszakokat, most sem jelöltem ki magamnak azt, hogy mindenképpen vízilabda legyen vízilabda benne, avagy sem. Hogy mi lesz? Egyelőre ki akarom pihenni ezt az évet, ezt a hetet, aztán majd meglátjuk.

Kedves időtöltésére, a vadászatra több ideje juthat?

Kemény Dénes: Most nincs a vadászatra időm jó ideje, hiába tudja mindenki, hogy nagyon szeretem. Az elmúlt időszakban azzal foglalkoztam, hogy a döntést meghozzam. A pihenést követően egy újabb döntés lesz az, hogy mit fogok csinálni. Ha viszont az újabb munkámhoz feltöltődésként a vadászat szükséges lesz, akkor eljön annak is az ideje.

Kemény tények

Kemény Dénes  

Született: Budapest, 1954. június 14. Válogatott vízilabdázó, edző, állatorvos. Edzői munkája emellett tanít, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának címzetes egyetemi docense. A magyar válogatottat tizenöt éven keresztül, 1997 és 2012 között vezette. Előtte Olaszországban dolgozott.

Sikerei a válogatottal:

Juhász-Léhi István