Nézőpont: A legjobb napok

Emlékszem, ezek voltak a legjobb hetek és úgy rémlik, ezután jöttek a legrosszabb napok. Az a fránya visszaszámlálás szeptemberig. A becsengetésig. Hogy mi az ami kimaradt, és mi az, amit nem tettünk meg érzés. Juhász-Léhi István jegyzeteNéztük a csillaghullást és csak annyit kívántunk, hogy bárcsak örökké tartana a pillanat, az a nyári este. Aztán napokkal később beborult a Zemplén, a Bükk, vagy éppen a Balaton felett, és esni kezdett. Jó volt, mert könnyebb volt hazajönni. Persze dehogy volt könnyebb... Csak amikor már táskára, tankönyvre, iskolaköpenyre koncentrált a család, akkor halványult némileg a pillanat, a nyár varázsa. Az első órákon a régi osztálytársakkal, az örökké fiatal büfés nénit heccelve a suli ódon falai között. Emlékszel?

Huszonnégy éve lehetett. Egy öreg fa körül rádiót hallgatva. Szöül, 1988. Nem volt Facebook, és szuperlassítás. Csak villogó „R” fekete-fehérben a jobb felső sarokban, és Vitray Tamás. Egerszegi, Darnyi, vagy éppen Gyulay. Olyan, mint ha tegnap lett volna. „Ússz, kicsi lány, ússz!” Szeptember volt és nyári olimpia. Korea a Herman udvarán, mi meg egy kicsit Egérrel a vízben. „A dolgozó népet szolgálom!”... Ki emlékszik már?

Igen, most vannak a legjobb napok. Amikor be lehet még pótolni a kötelezőt. Elolvasni a könyvet, megnézni a filmet, kitekerni az erdőbe csillaghullást nézni. Az a hajrá nyárból - nyári hajrá érzés. Mert ami következik, bizony már emberes lesz.