2012.06.29. 14:47
A doktori esküig - és azon túl
Borsod-Abaúj-Zemplén - Újabb 130 állam- és jogtudományi doktort avattak a Miskolci Egyetemen pénteken.
Borsod-Abaúj-Zemplén - Újabb 130 állam- és jogtudományi doktort avattak a Miskolci Egyetemen pénteken.A miskolci Varga Katát még a fogadalomtétel előtt kérdezzük, milyen kilátásai vannak arra, hogy friss diplomával a zsebében állást találjon.
- Ügyesnek kell lenni, s minél több pályázatot kell beadni. Érdeklődtem az előttünk végzőktől is, az biztos: annak könnyebb, akinek kapcsolatai vannak, de olyannal is beszéltem, akinek nagy mázlija volt, s már az első helyen felvették. Úgy tudom, ahhoz, hogy ügyvédbojtár lehessen valaki, legalább 100 ezer forintot le kell leszurkolni. Szeretnék itthon munkát találni, bár Pest sem kizárt, de itthon (még a szüleimmel lakom) olcsóbb a megélhetés. Az egyetemi évek is kevesebbe kerültek így, ezért is jelöltem meg felvételi jelentkezéskor első helyen Miskolcot, s csak másodikként Szegedet, harmadikként Debrecent - ami fix volt a jog. Államilag támogatott képzésben vehettem részt, így gyakorlatilag csak a tankönyvek kerültek pénzbe. Nagyon sajnálom az utánunk jövőket, akiknek fizetniük kell, vagy pedig azt követően, hogy négy évig gyúrtak a humán tárgyakra, reálképzésre kellett nagy hirtelen átváltaniuk - válaszolja kérdéseinkre készségesen Kata, amiért igen hálásak vagyunk, hiszen a megszólítottak többsége egészen másként áll hozzá.
Ötnél jóval több
Pontosabban inkább elfordul: „nem hiszem, hogy részt szeretnék venni egy ilyen riportban” - ilyesféle válaszokat kapunk. Egy fiatalembert arra kérünk, legalább mutasson rá egy olyan évfolyamtársára, aki vélhetően benne van a dologban. Kiderül: jószerivel senkit sem ismer. Hitetlenkedünk: senkivel sem ismerkedett az öt év alatt. A válasz: „nekem ötnél sokkal több évig tartott.”
Végre egy fiatalember vállalja a beszélgetést, de kiköti: csakis név nélkül. Megtudjuk: békési, levelezőn végezte el az egyetemet. A tandíjat eleinte saját zsebből állta, később a család fizette, minden egyéb költséggel együtt. Ez már a második diplomája, amit nyolc év tanulmány előzött meg.
- Mérnök vagyok, a UPC-nél dolgoztam. Kakuktojásnak számítottam a családban, mert nálunk mindenki jogász. Fiatal voltam, s nem tudtam, mit csináljak, így előbb a műszaki pályát választottam. Saját családi ügyvédi irodánk van, úgyhogy máris biztos az állásom - mondja már-már fölényesen.
Szögre akasztva?
Az ünnepségre várakozó tömegben megszólítunk egy láthatóan meghatott férfit, virágcsokorral a kezében. Jól tippelünk: egy friss diplomás édesapja.
- Bíró Imre vagyok, Tiszadorogmáról. A lányunk, Donatella most veszi át a jogi doktoriját - büszkélkedik. Arról kérdezzük, jelentett-e anyagi nehézséget számukra az iskoláztatás.
- Lényegében azért mentem szobafestőként Németországba dolgozni, hogy a gyerekek (van egy főiskolát végzett fiunk is) tanulhassanak.
Megérkezik az édesanya, s átveszi a szót.
- A legnagyobb áldozatot Donatella hozta: azzal a folyamatos, szorgalmas tanulással, amit a tanulmányai során tanúsított: mindig kitűnő volt, s már másodikos középiskolás korában megvolt angolból a felsőfokúja. Azt mondtuk: ehhez megadunk minden támogatást. Sajnos, egyetlen ponton múlt, hogy nem kapott állami támogatást, csak másfél év múlva, amikor a tanulmányi eredményei alapján átsorolták. Nem számoltuk ki, de ha mindent összevetünk, biztos milliós nagyságrendnél tartunk, amennyi pénzt rá kellett fordítani, de megérte, hiszen eljutottunk a mai napig. Már csak állást kell találni: Donatella szívesen lenne közjegyző, vagy médiajogász, de szívesen dolgozna bíróságon is. Szeretne a megyében maradni, de ha itt nem talál állást, akkor irány külföldre. Igaz, akkor - legalábbis egyelőre - szögre akaszthatja a jogi diplomáját.
ÉM-SZK
