A grafikai sokszorosítás eljárás

A nyomóformán a nyomóelemek azok a helyek, amelyek festékezés után nyomot hagynak. A nyomóforma sokféle anyagból készülhet: fából, linóleumból, kőből, fémből. A nyomtatás eredménye a nyomat.

A nyomtatás többféle technikai eljárással történhet:

– A magasnyomtatás esetén a nyomóforma felületén – mechanikus, esetleg kémiai eszközökkel – eltávolítják, bemélyítik azokat a részeket, amelyeknek nem szabad nyomot hagyniuk. A megmaradó felületekre viszik fel a nyomdafestéket, ezekről kerül a festék a papírra. Ilyen eljárás például a fametszet, a linómetszet,a papírmetszet,a gipszmetszet, és a kőmetszet.

– A mélynyomtatás ennek fordítottja, itt a rajz vonalait vagy pontjait – szintén mechanikus vagy kémiai eljárással – a nyomóforma sík felülete alá mélyítik. A nyomdafesték ezekbe a mélyedésekbe kerül, a fennmaradó felületről letörlik. Nyomtatáskor a papír belepréselődik e mélyedésekbe, így kerül rá a nyomdafesték. A rézmetszet, a hidegtű, a mezzotinto pusztán mechanikai eljárással, a rézkarc, kőkarc, az aquatinta, a reservage és a vernis mou savval való maratással készül.

– A síknyomtatás viszonylag újabb keletű technika, itt a nyomóformán a nyomtató és a nem nyomtató részek egy síkban vannak. Lényege, hogy a porózus felületen a nyomtató részeket zsíros eszközzel jelölik meg, utána a felületet megnedvesítik. A zsír taszítja a vizet, a szintén zsíros nyomdafestéket tehát csak a rajz veszi fel. Ilyen eljárás a litográfia (kőnyomás).

- ÉM -