Nézőpont: A dinoszauruszok nyomdokain

Attól kinek lesz jobb, ha én is a bicajom nyergében izzadok a forgalomban és rajtam is csak elnézően somolyognak a klimatizált autóikban heverésző sofőrök, vagy a szomszéd szemközt röhög, mert télen lapátolom a havat, ő meg csak megnyom egy gombot, és az egészet leolvasztja a fűthető felhajtójáról.

Ugyan már, a Föld tud magára vigyázni, nem szorul rá, hogy éppen én mentsem meg! Ha nem tetszik neki, amit művelünk vele, majd megoldja. Kupeckodunk az üvegházhatású gázok kibocsátási kvótáival? Nem baj, a bolygó „meghálálja”: olyan klímát biztosít számunkra, hogy saját zsírunkban sülünk meg. A tengereinken szemétszigeteket úsztatunk? Azzal sincs gond, legfeljebb kivesznek belőle a vízi lények, az emberiség java része meg éhen pusztul. A Földnek tökmindegy, él-e a hátán néhány milliárd ember vagy sem, ő még évmilliókig rója köreit a Nap körül.

A kérdés csak az, előidézzük-e addig saját kihalásunkat vagy még időben rádöbbenünk: a mi kezünkben van a saját és leszármazottaink jövője, és változtatunk életvitelünkön, hátha a kizsákmányolt természet akkor nem fordul ellenünk.