Játékdömping közepette

A sok közül Miskolc egyik

játékboltja előtt

beszélünk meg randevút

Szemán Edit

pszichológussal, advent közepén.

Míg várakozom, arra gondolok:

gyermekkoromban, úgy fél

évszázada, még össz-vissz

két játékbolt volt a

belvárosban, s ha valamire vágyakozott az

embergyerek, hát hónapokig

elcsodálhatta a kirakatban. A kínlat

nemigen változott. Most csak a kirakatban

átláthatatlan a bőség.

Hát még odabenn! Mi, felnőttek is

szinte megzavarodunk tőle.

A túlságos bőség a

gyermekből is hasonló érzést

vált ki – mondja a gyermeki

lélek jó ismerője. –

Ezért jó gondolatnak tartom, hogy

ajándékozás előtt, a

család egyeztessen. Inkább vegyenek

valami igazán jó, azaz

minőségi, hasznos, tartós

játékot közösen, mint sokat. A

játékgyártók

ellenérdekeltek: a kínálat

jó része könnyen elromló

műanyag. Sok családban hamar

zsákszámra gyűlik össze a

selejt, az „épp csak egy kereke

hiányzik autó” és

társai. Mi sajnáljuk kidobni, de a gyerek

nem szeret már vele játszani –

mondja Edit.

Így mindjárt könnyebb a

választás. Jó néhány

kisautó például nyomban

„kiesik”. Néhányról

megtippeljük, hol gyártották.

Nyertünk.

Mégis, mit

Hogy a minőségén túl milyen a

jó játék, az sok mindentől

függ. Alapvetően a gyermek

korától, továbbá az

érdeklődésétől.

– A gyermeknél a játék

komoly dolog. Abból, ahogyan játszik,

jó eséllyel következtethetünk

arra, felnőttként milyen lesz a

munkavégzése. Viszont a

játék jó alkalom arra, hogy

fejlesszük a nyiladozó

képességeket. Ezért

pártolom a kreatív

játékokat, mindent, amiből szerelni,

alkotni lehet. Ezért kiváló a

legó, különösen azok a

készletek, amelyek nem szabnak határt a

képzeletnek. Vannak dobozok – itt is

találunk ilyeneket – amelyekből csak

egy bizonyos tárgy rakható ki. Ezek

előnye inkább az, hogy

lépésről lépésre

követni kell az útmutatót. Ki ebben,

ki abban találhat nagyobb örömet. Ha

viszont elvész egy-egy speciális figura

darabja, akkor oda az öröm, erre is gondolni

kell.

Vigyázat, manipulálnak!

Minthogy mindkettőnk gyermekei bőven

kinőttek a játékkorszakból, s

egyikünk se tévénéző,

számunkra sok figura meglehetősen idegen.

Még az anorexiás

Barbie-knál is találunk

torzabbakra: ezeknek az átlagosnál

jóval nagyobb a fejük, óriási

a szemük. (Erre Piroska

már tuti, hogy rákérdezne, de mi

inkább elborzadva

továbblépünk.) Csoda-e, ha egy

kislány, akinek azt sugallják, hogy ez a

szép, serdülőként

ilyenné szeretné

átváltoztatni magát?!

A média és a játékipar kart

karba öltő nyomulását:

„Tévé-reklám”

feliratok hirdetik itt is, ott is, leginkább a

tudatlan felnőttek

eligazítására.

A reklám és az aktuális

sztár figurák gyorsan változnak, a

gyerekekkel azt éreztetik: ha ők is

sztárok akarnak lenni a többeik

között, ők is beszereztetik. A Barbie

lányhoz Barbie-smink, -ruha, -ház,

legalább Barbie-szerű barát,

barátnő dukál, ahhoz pedig

újabbak és újabbak. A

rózsaszín pónihoz kék,

ahhoz pedig

szivárványsörényes.

– Folyton szembe menni a széllel nem

lehet, nem is érdemes. De meg lehet szabni a

határt – mondja a szakember.

Én pedig tapasztalatból tudom,

érdemes családilag elbeszélgetni

róla, mire is megy ki ez az egész,

miként próbálnak meg

játszani „üzletből” a

gyerekekkel. Abból is lehet játék:

tetten érjük-e a szándékot

egy-egy reklámban. Ha már...

Jó és ijesztő

A lelkünk felderül, amikor a

társasjátékok között

válogatunk. Sok olyanra lelünk, amellyel

akár együtt játszhat a

család. Ijedten fedezem fel

közöttük az elemes

madárijesztő. Nem tudom, én vagy a

barátnőm két kislánya lett

idegesebb tőle a nyáron: teljesen

kiszámíthatatlan a játék

kimenetele, a nyerés vagy a vesztés,

ügyességtől, logikától

függetlenül. Na ez az, amiből

aztán tanulni az égvilágon semmit

sem lehet. Hacsak azt nem: miként

gyűrjük le tehetetlen dühünket.

Vagy hogy minden jó, ha a vége jó.

Ennek jegyében ezt a játékot, ha

véletlenül mégis a fa alá

kerülne, nyugodt szívvel dobjuk a

kukába!

Játék, unott arccal?

Mi már belefáradunk a

játékszemlébe, amikor

természetellenes hangokkal riaszt egy

csoda-micsoda. A rugóra rögzített

járművet, a forgatható,

csavargatható, nyomkodható

villogókkal, egy csöppség hozta

működésbe. Vélhetően nem

először, hiszen percek alatt a teljes

repertoárt felvonultatja.

– Tetszik ez neked? – tudakoljuk.

– Tetszik – válaszol

tömören, az ülésen imbolyogva, s

közben halálos komolysággal nyomkod,

teker és pörget, mialatt mint mágus,

mered a villogókra. Az arcán

halvány nyoma sincs örömnek,

élvezetnek. Az történik, amit

gondoltunk: pár perc múlva leszáll

róla, s hátat fordít neki...

Találós, plusz egy

Mit keresnek a maci talpán a

számjegyek? Kis időbe telik, míg

rájövünk a megoldásra: a

számokat megnyomva egy-egy mese

hallgatható meg a macitól, „a

nagypapa hangján”. (Megmondaná

valaki, miért nem mesélnek inkább

a gyereknek?!)

Játékról

játékra

Fontos szempont, hogy a kicsik játéka

könnyen fogható és

veszélytelen legyen. (Ez utóbbi a

nagyobbakéra is igaz, mert ha folyton

vigyázni kell vele, nem lehet szabadon

játszani). Nem érdemes felülni a

nagyon korán oktatni akaró

látványosságoknak. Hiába

formáznak például az

összerakós, illeszthetős,

nyomkodós játékok

számjegyeket, attól még nem lesz a

gyerekből idő előtt matematikus.

Képzeletben kiselejtezzük a gyakorló

mobiltelefont is: ha már használatba

adjuk az igazit, azt is megtanulja használni a

gyerek. Ha pedig csupán játszásra

kell, megteszi akár egy darab

építőkocka is.

Ami biztosan kosárba kerülhet: a

sporteszközök, az ügyességi

játékok, de nem az értelmetlenek.

Ugyan mennyivel jobb az

ugrálókötélnél vagy az

ugróiskolánál a műanyag

rúd, amelyik, ha jó helyre sikerül

ráugrani, magától

megszólal?! Az ilyenekből lesz

fölösleges lom legelébb.

A játék puskák, kardok nem

kiiktathatók a fiúk

életéből, véli a.

pszichológus . Amit használati

útmutatóként hozzájuk

fűz: akkor jó, ha

szerepjátékokat kerítenek

köréjük a gyerekek, nem pedig az

erőszak öncélú

eszközét látják bennünk.

Ha már szerepjáték, akkor

ejtsünk szót a bábokról is.

Azokat válasszuk, amelyek kevésbé

konkrétak, amelyeket a gyermeki fantázia

kiegészíthet, nem csupán egy

bizonyos mese eljátszására

jók. (Több ellenpéldát

találtunk, mint jót.)