Történelem alulnézetből

S a karácsonyfát is ő hozza.

Gólyaügyben is tájékozott

voltam. Csak a világban nem.

Hétesztendősen nehéz

megérteni, hogy jobb most a

házmesterék

szuterénlakásában játszani.

S amikor a Széchenyi úti ablakunk alatt

eldördült a szovjet tank

ágyúja már magamtól

szaladtam le Béla bácsiékhoz. S

eldöntöttem, hogy tűzbe az összes

papírtankkal, amit előtte hajtogattam.

Mamám felderítőként naponta

akár háromszor is elment az avas alji

Marinov pékségbe. Kabátja

alatt hozta a kenyeret a szomszédoknak is. Akik

a kapun sem mertek kilesni, amikor a közelből

hallottuk a fegyverropogást.

A felnőttek a varázsszemes Orion

rádión szörföztek a

Kossuth adó és a Szabad

Európa között. Én meg az

újságokból vagdostam,

gyűjtöttem az idáig ismeretlen Kossuth

címert. Félfüllel hallottam –

de ésszel fel nem fogtam –ment a vita:

menjünk vagy maradjunk?

Ahogy mondani szokás

-kalandvágyból - nem mozdultunk.

Éjszakánként az ablakból

lestük, az üvegcserepeken át

csörtető orosz katonák

masírozását. A

változás nekem is feltűnő volt.

Elégettük az újságokat,

letöröltük a rúzsfoltokat a

rádióról, amivel a

rövidhullámú adókat

jelöltük.

Szénszünetben radírt, ceruzát

választottunk az iskolában a

csehszlovák pajtások

ajándékából.A december

sivárabb lett. Előttünk verték

félholtra Jánost az alsó

szomszédot.

Béla bácsi már nem

öltözött Mikulásnak, s a

karácsonyfa faragásától is

elment a kedve.Egyedül az

ábécével nem volt gondom,

már folyékonyan olvastam.