"A gyerekeinkért csináltuk mindazt, amit tettünk"

BOON: Hová fog kerülni

a monoki díszpolgári cím abban a

képzeletbeli vitrinben?

Németh Miklós: Azt

hiszem az első helyek egyikére. De nem is;

az első helyre!. Amikor a szülőhelye, a

bölcsője tiszteli meg az embert, akkor az

áll a szívéhez a legközelebb.

Mint a köszöntő beszédemben is

mondtam, három egyetemnek vagyok

díszdoktora a világ

különböző részein. Van

magyar nagykeresztem, német nagykeresztem.

Nagykálló választott

először díszpolgárrá, de

a szülőhely, az a primus inter pares.

BOON: Több alkalommal

felröppent, hogy az MSZP

miniszterelnök-jelöltjeként

visszatér a politikába. Egyenlőre

nem tért. Adódik a kérdés:

mit csinál a hétköznapokon? Mit

történt Önnel az elmúlt 19

esztendőben?

Németh Miklós:

Először a politikai részről. 2000

májusától novemberig

bejártam az országot. Nem azért,

mert nem ismertem Magyarország helyzetét,

hanem azért hogy a hús-vér

embereket megtapintsam és érezzem a

mindennapokban, hogy mi forog az emberek

fejében, vagy a környezetükben. Ezt

megcsináltam, elkészítettem egy

programot arról, hogy miként

szervezném át a pártot, a

frakciót. Nem kellett. Azt mondta nekem akkor

egy ma is ott ülő magas rangú

politikai vezető a pártban: „tudod

Miklós, az a baj, hogy te 15 évvel

hamarabb jöttél haza, mi erre nem vagyunk

készek”. Hát sajnos ma sincsenek

készen...

BOON: Monok, Szepessy Zsolt,

Összefogás elnevezésű

párt. Elképzelhető, hogy szerepet

vállal?

Németh Miklós: Nem,

nem... Én nem térek vissza sem az ő

párjába, sem sehova. Nem foglalkozom most

ezzel. A mindennapjaimat illetően viszont

elmondhatom, hogy havonta néhány napra

édesanyámhoz jövök. Itthon

én nem vállaltam semmilyen munkát

sehol. Külföldön igen, hiszen

időről-időre megkerestek, megkeresnek.

De ezt sem pénzért csinálom, hanem

egyszerű

költségtérítést

kérek. Az EBRD-ből kerültem

nyugdíjazásra. Az a

pénzecském, amit ott össze

spóroltunk, az úgy tűnik, hogy

fedezi a mindennapjainkat. Nem élünk

luxusszínvonalon, de szerencsére

segíteni tudok édesanyámnak a

költségvetésben havonta. Itt

él Monokon, 87 éves, sajnos

járókeretre szorul. Van a nagyobbik

fiamnál három gyönyörű

fiú unokám. A feleségem rendszeres

besegítő, időről időre

én is. Tulajdonképpen ez, meg az

érkező felkérések kiteszik a

időmet. Ez az ENSZ-től, a

különböző kutató

intézetek megkeresésein át a

tanácsadó tagságig

bezárólag sok minden.

BOON: Tartja a kapcsolatot a

régi, vagy a fiatalabb politikus

társakkal?

Németh Miklós: Szoktunk

egy évben kétszer, háromszor

találkozni. Én bárkivel,

bárhol, őszintén, tiszta fejjel,

tiszta szemmel kezet rázok. Még akkor is,

ha a politikai elveim esetleg engem a másik

irányhoz sorolnak. De nincs aktív

kapcsolatom semelyik politikai párttal.

BOON: Mi a véleménye

a jelenlegi honi közhangulatról? Milyen ma

Magyarország?

Németh Miklós: Nem a

gazdasági a legsúlyosabb

válság. Persze az is nagyon súlyos

gond. Lelki és erkölcsi

értékrendválságot

érzek és valahogy húsz év

után meg kellene kezdeni, új

alapokat lerakva, újra gombolni azt a bizonyos

mellényt. Új alkotmányra lenne

szükség, új

választójogi törvényre,

új közigazgatásra. Meg kellene

állapodni abban az öt-hat-hét

területben; agrárium, környezet,

egészség, szociálpolitika,

folytathatnám... Melyek azok a fundamentumok,

amit akármelyik párt nyer a

következő választáson, de

betartunk. Mert ha valaki az elmúlt húsz

évet megnézi, azt, hogy mennyi

pénz ment ki az ablakon, akkor azt látja,

hogy az egyik elkezdte, a másik jött,

és visszacsinálta. Ebben a folyamatban a

magyar adóságállomány egy

jelentős részét meg lehet

találni!

BOON: Mi változott meg az

elmúlt húsz évben Ön szerint

leginkább Magyarországon?

Németh Miklós: A

gyerekeinkért történt és

csináltuk mindazt, amit tettünk.

Kinyílt nekik a világ. Mindenki

éljen ezzel a szabadsággal és

töltse ki tartalommal. Ez az egész

elmúlt húsz évnek a legfontosabb

lépése.

MIKLÓS

1948. január 24-én

született Monokon.

1971-ben szerzett diplomát a

Marx Károly

Közgazdaság-tudományi

Egyetemen, ami ott marasztalta

oktatói és kutató

munkát adva neki.

1974-75-ben

ösztöndíjjal tanult a

Harvard Egyetemen az Amerikai

Egyesült Államokban.

1977-ben az Országos

Tervhivatalban

osztályvezető-helyettes

lett.

1976-ban lépett be a Magyar

Szocialista Munkáspártba.

1981-től dolgozott a

pártközpont

gazdaságpolitikai

osztályán,

1986-tól már, mint

osztályvezető.

1987-ben a Központi

Bizottság

gazdaságpolitikai

titkárává

választották.

Kádár János

leváltása után,

1988-ban bekerült a Politikai

Bizottságba, melynek 1989.

október 7-ig, az MSZMP

megszűnéséig tagja

volt.

1988. november 24-én

alakított kormányt, mely

1990. május 23-áig volt

hivatalban. A

Németh-kormány

idején fogadta el az

országgyűlés a

rendszerváltáshoz

elengedhetetlenül

szükséges

törvényeket, melyek

biztosították a

békés és

lehetőség szerint

zökkenőmentes

átmenetet. Nagy Imre és

társai

újratemetését

követően, július 14-i

nyilatkozatában kegyelettel

emlékezett meg Nagy

Imréről és az

1956-os forradalom valamennyi

áldozatáról.

Noha a frissen alakult MSZP

elnökségébe is

beválasztották, az

1990-es választásokon

függetlenként indult

és (az egykori

pártfunkcionáriusok

közül Szűrös

Mátyás mellett)

egyedül ő volt képes

választási

körzetében (Szerencs)

parlamenti mandátumot nyerni.

Kormánya

mandátumának

lejárta után is

függetlenként

politizált tovább az

Országgyűlésben

egészen 1991-ig, mikor az

Európai

Újjáépítési

és Fejlesztési Bank

(EBRD) egyik alelnöki

székét

kínálták fel neki.

Az állást elfogadta,

aminek érdekében

lemondott

mandátumáról

és távozott a magyar

politikai közéletből.

Tisztségét egészen

2000. május 2-áig

töltötte be, közben

1993-ban a Heriot-Watt University

(Edinburgh), 1999-ben pedig a Budapesti

Közgazdaságtudományi

és Államigazgatási

Egyetem díszdoktora lett.

2001-ben Johannes Rau

államfő a Német

Szövetségi

Köztársaság

Nagykeresztje kitüntetést

adományozta neki az

NDK-menekültek előtt 1989-ben

történt

határnyitásban

játszott szerepe

elismeréséül.