2009.08.12. 12:35
Nézőpont: Koldusok luxusa
<p>A legnagyobb fényűzés: szegénynek<br /> lenni. Amíg a módosabbak megengedhetik<br /> maguknak, hogy valamelyik diszkontáruházban<br /> olcsón, nagyobb tételben<br /> vásároljanak, addig a szegény<br /> kénytelen a helyi kisboltban beszerezni a<br /> legszükségesebbeket, hogy ha elfogy a<br /> pénze – ami óhatatlanul<br /> bekövetkezik –, számíthasson a<br /> kereskedő jóindulatára. <STRONG>Szendrei<br /> Péter jegyzete.</STRONG></p>
Nem vehet egyszerre többkartonnyi tejet, lisztet,
olcsó tésztát, mert a kevés
pénznek rendszerint túl sok helye van
és a szegénynek
fagyasztóládája sincs, ahol a
leárazott csirkeszárny heteikig
elállna. A szegény azt veszi és
annyiért, amit ott helyben
kínálnak neki.
Ha szerencséje van, és még nem
játszotta el a becsületét a kisbolt
tulajdonosánál, hozomra is megkaphatja a
kenyeret, tejet, doboz cigit, bár megesik, hogy
a hitel dupláját kell visszafizetnie,
amikor jön a pénzes postás. Mivel
nincs más lehetősége,
kénytelen belemenni az alkuba, és
még hálás is érte, hogy
valaki legalább emberszámba veszi,
megbízik benne.
A szegénység árát nem csak
pénzzel kell megfizetni, hanem az álmok
és az önbecsülés
feladásával is. Időnként oda
kell állni és kérni, a
büszkeségünket félretéve
tűrni, hogy egy vadidegen tegye mérlegre az
életünket. A szegény embernek
egyetlen álma maradt: egyszer fellégezni,
egy kis időre kiszabadulni a
pénztelenség terhe alól. Ha csak
egy napig tart ez a csoda, úgy is jó,
mert gyakran csak ez ad erőt az
elkövetkező átvészelendő
napokhoz.
- Szendrei Péter -
