Tisztelgés a lecsó előtt

Péntek van rekkenő meleg, az almafa

hűsében ülünk, jéghideg

rozét kortyolgatunk. Olvasom a konyharovatot,

miszerint lecsószezon van! Mi is nagyon

szeretjük, persze a lecsót, kis

tojással, kolbásszal, tejföllel,

libamájjal!

Ja, én meg kanállal! – így

kezdi kedves elektronikus levelét

Faragó Gertrúd

olvasónk, aki lecsórecepteket,

és fotókat is mellékelt

e-mailjéhez. Gertrúdot

és párját, Bábeczky

Tibort korábban személyesen is

sikerült megismernünk, amikor arról

meséltek nekünk, hogy milyen hangulatos

baráti összejövetelek helyszíne

putnoki parasztházikójuk udvara.

Meséltek ínycsiklandozó

finomságaikról, amelyekből egyet,

sült malacuk receptjét le is

közöltük lapunkban.

Elő a

bográcsot!

Gertrúd így folytatta

levelét:

„Beszélgetésünk a

lecsó eredetére terelődik.

Tudtátok, hogy nem is igazi magyar

étel? Hiába írják a

„nagy okosok” lecsó ungariche, mert

nem! A lecsó a cigány

gasztronómia és

konyhaművészet egyik szép

alkotása, mert a romák igenis

tudnak főzni! Kutatásaim és

gyűjtőmunkám során

találtam ezeket a recepteket, amit

szívesen megosztunk veletek. Úgyhogy

szombat, vasárnap előkerülhet a

bogrács és a

fényképezőgép. Ezzel a

pár étellel kívánunk a

lecsószezon előtt

tisztelegni.”

Gertrúd és

Tibor egy éve alkotnak

párt. Tibor

egyébként szakács, az a fajta,

akinek nemcsak munkája, hivatása is a

szakmája. Erre utal mindaz, ahogy

főztjeiről és terveiről

mesél. Több híres étteremben

dolgozott már: Miskolcon, a

Balaton mellett, sőt,

külföldön is, sokat mesélt

nekünk thaiföldi

élményeiről. És a

versenyekről. Több szakácsversenyen

mérettette meg magát itthon is,

más országokban is, a legtöbb helyen

komoly helyezést ért el. Most

táppénzen van, de párjával

azt az ötletet dédelgetik, hogy egyszer egy

kicsi, családias éttermet

nyitnak. A nagy álom – Imádom,

ahogy a nagyanyáink főztek. A

hagyományos ételeket szeretem én

is, friss zöldséget, fűszereket

használok – mondja. – Ezt

szeretném majd megvalósítani a

saját éttermemben is. És

még elárulja nagy álmát

(ebben is nagyon pártfogolja

Gertrúd), szeretné

megírni élményeit egy

könyvben. Olyat tervez, amiben a jó

sztorikat jobbnál jobb receptjei

fűszerezik. Hogy milyenek ezek?

Ízelítőül a most

küldött

„lecsósak” közül

válogattunk...

bodaggal "Rácz Béla"

cimbalmos szerint

A jóféle olajjal

készült

lecsóba virsli

karikákat,

szafaládé szeleteket

keverhetünk,

vegyíthetjük

zöldborsóval, főtt

tojással.

Így készül a

lecsós babsali is.

Ilyen esetekben a

lecsót alkotó

hagymát később adjuk

hozzá, hogy egy kicsit

szálas, ropogós maradjon.

A nagy szemű babot külön

sós,

vöröshagymás

vízben megfőztük,

aztán

házasítottuk.

Néhány óra, hogy

az ízek

összeérjenek, és

forró bodaggal kanalazva az

igazi. (bodag –

„cigánykenyér”)

"Cigánybodag"

A régi öreg cigányok

eledele, mert amikor már a

pékek kenyerét

ették javában, otthon

még mindig őrzik a ősi

hagyományokat. A lisztet

sóval, vízzel

kikeverjük, és

centiméter vastag két

tenyérnyi lepényeket

formázunk. Sparhelt

lapján, amit előzőleg

sóval, lisztel

megszórunk, mindkét

oldalát megsütjük.

Lapjában kettészelve

forrón

törülgetjük,

lapátoljuk a hideg

lecsót.

Lecsóragu hatalmas

szelet sült tarjával,

puliszkával

Sok helyen ismerik, ezen a

környéken

kevésbé.

Tulajdonképpen a

lecsó egyik finom

formája. Szálas

hagymát pirítunk

füstölt szalonna

zsírján, erre kerül

a kockára vágott

húsos paprika,

vargányagomba és

kockára vágott

savanyú uborka. Ha

összepácolódott,

jöhet a hámozott

paradicsom, só, cukor,

kevés csípős

csörmő paprika. A hatalmas

tarjaszeleteket sózzuk,

borsozzuk, fokhagymázzuk,

sütőben omlósra,

szaftosra sütjük. Régi

palacsintasütőben

tálaljuk, híg

puliszkát kanalazunk

hozzá.