A gyerek kulcsa

A jelen – sokszor és színesen

taglalt – közbiztonsági

helyzetben bizonyára jó, hogy

előkerül a szülői

és iskolai felügyelet

nélkül maradt úgynevezett

kulcsos gyerekek sorsa, helyes, ha

átgondoljuk, átgondolják az

illetékesek a mégoly

„bevált” módszereket is. A

recesszió nem abba az irányba visz, hogy

források teremtődnének a több

pedagógusra, nevelőre,

óvónőre, de miért ne

határozhatnánk meg a

„prioritások” között a

„jövő nemzedékével”

való törődést. Annál is

inkább, mert a végrehajtás

előtt álló kormányprogram

alapján a munkába esetleg

visszakerülő „tömeg”

ismét csak „gazdátlan”

gyerekeket generál majd. A

kapcsolódó, óhajtott

magánellátó szisztéma

pedig, ha a nagy, szigorú feltételek

szerint működő rendszertől kisebb

költséggel is létrehozható,

de nem fog kevésbe kerülni az egyszerű

munkavállaló

pénztárcáját figyelmbe

véve.

Az egyelőre bizonytalan megoldásokat

hordozó ügyben az a méginkább

elgondolkodtató, hogy szóba sem

kerül, hogy a felügyelten vagy

anélkül múló idő alatt

jó lenne, ha még fejlődne is a

csemete, és lehetőleg nem az utcán,

rossz irányba.