Veszprémi késelés: ide jutottunk

Az alábbi levelet az Index egyik bloglába

írta be valaki.

"Nehéz elkezdenem ezt a posztot, szívem

szerint hagynám az egészet a

fenébe.

De nem lehet. Akkor ugyanis bennem maradna egy

csomó minden kibeszéletlenül,

kiíratlanul, és a családom nem

érdemli meg, hogy egy ilyen hitvány

állam miatt elrontsam a vasárnap

estéjüket.

Az állam itt most nem a végletekig

kizsigerelt, és pattanásig

feszített idegű magyar társadalom,

hanem az ÁLLAM, amely eddig csak az

alföldi, tiszántúli,

dél-dunántúli megyéket

hagyta elveszni, de mostantól a jelek szerint

szinte az ország egészét

feladta.

De tényleg.

Az a kérdés, hogy ezt meddig hagyjuk mi

magunk, akik ezekben a megyékben, és az

azokból összeálló

országban élünk. A

közbiztonság hiánya egészen

addig fel nem tűnő dolog, amíg meg nem

érint minket egészen közelről.

Sokáig úgy voltam vele, ha a

Kormánynak nem kellenek a keleti, dél

dunántúli megyék, akkor az egy

sajnálatos dolog, de az elmúlt

évek során mintha hozzászokott

volna az ország.

Talán magam is.

Szinte közhelyszerű, és nem

különösebben meglepő, ha valaki

félti a nőket attól, hogy a vonaton

egyedül utazzanak Borsodban, vagy, hogy a

Nyírségben ne álljunk meg

stopposoknak. Vagy, hogy Hevesben és

Nógrádban a helyi kocsmában mindig

a másiknak van igaza. Rémes dolgok, de

mintha megszokta volna őket mára az

átlagember.

És ezek a tényszerű közhelyek

tettek engem büszkévé mindig arra,

hogy százezerszer is kimondhattam: én

onnan jövök, ott nőttem fel, ahol

cigányemberként soha nem kellett

megélnem azt, hogy a kisebbség

és a többség viszonya

halálosan megromoljon.

Hogy apámat, anyámat soha nem

bántották a származása

miatt, mint ahogyan engem is szeretett és

büszkén vállalt az

osztálytárs, az igazgató, a

polgármester. Soha nem kellett

szégyellnem, hogy cigány vagyok.

Ezért a Zalának életem

végéig hálás lehetek.

Ez a megye soha nem arról volt híres,

hogy itt bárkinek félnie kellene. Itt

lehet utazni egyedül a vonaton, a kocsmában

kedvesek az emberek.

Ha másfél órát utazom

onnan, ahol felnőttem, akkor

Veszprémbe érek, a

városba, ami a második otthonom.

Gyöngyi innen származik,

és a feleségem családjához

gyakran jövünk látogatóba. Oda,

ahol szintén nem volt soha komoly gond a

cigány és nem

cigány ember

együttélése. Az, hogy ez

mostantól már nem lesz így, egy

szomorú dolgot mindenképpen megmutat:

elvették tőlem, a veszprémi

barátaimtól, a családomtól

azt a biztonságérzetet, azt a

tartást, ami eddig igazán fontos volt a

számunkra.

Hogy eddig hihettük, érezhettük, azt,

hogy bár az ország

kétharmadában haramiák,

gengszterek, állatias bűnözők

nyomorítják mások

életét, nekünk itt nem kell

tartanunk semmitől, mert ezek polgári

városok, polgári megyék,

értelmes, normális és kedves

emberekkel. Döbbenetes, de a jelenlegi magyar

állam ezt az érzést elvette most

tőlünk, azzal, hogy szombat éjszaka

(nem először ebben az országban), egy

megyeszékhely kellős közepén

nem volt elég rendőre ahhoz, hogy

intézkedjék, eljárjon a bajban.

Mit is ígért a kormányfő

annak idején ezzel kapcsolatosan,

emlékszik még valaki? Nos, a

látható rendőrség csak

illúzió maradt.

Veszprém, ott, ahol eddig egy hangos

szó nem volt, ott most az elkeseredettség

százszámra ontja a

cigányoknak szóló

szitkokat. Ott, ahol cigány és

nem cigány vidáman tapsolt

egy-egy gól után, ott most mindenki

bosszút emleget, és Enyingre

készül, hogy felgyújtsa a

cigányok házait...

Ott, ahol egy Nagy-Magyarország

zászló sem került szinte soha

kifeszítésre, ott most vérszomjas

emberek regisztrálnak olyan

hozzászólásokat, amelyeket

biztosan megbánnak majd, de ma még

bennük élnek.

Ide jutottunk.

Az alábbi sorok szólnak Munk

Veronikának az Indexbe, az összes

SZDSZ-es barátomnak,

Gusztosnak, a jelenlegi roma

vezetőknek, Drazsénak, a

problémákat mindig eltakaró,

elrejtegető Kormánynak.

Cigányemberként kell

leírnom a következőt: a

cigányok saját maguk teremtik

meg, tartják életben, és

erősítik az összes velük szemben

megfogalmazott előítéletet.

És ma végre kimondom én

saját magam is, hogy elegem van ebből. Nem,

nem egy radikális Jobbik szavazó jut el

idáig. Nem, nem egy panelproli mondja ezt a 7.

emeletről parizert majszolva. Én, a

cigányember üvöltöm a

világba, hogy adjon végre a

kormány pénzt, jogszabályt,

mozgásteret arra, hogy a még

változni akaró cigányokat

visszahozzuk a társadalomba, a változni

nem hajlandókat pedig tűzzel-vassal

szorítsuk rá arra, hogy

megtanulják az együttélés

szabályait. És nem érdekel,

magasról lefalom, hogy a liberális

jogvédők erre mit mondanak.

Jöjjenek velem el Tiszabőre, és

nézzék meg, hogy hogyan élnek ott

az emberek. Jöjjenek el velem a gyivi-be,

és nézzük meg együtt, mennyi

ott a cigánygyerek, és

mivé lesznek, ha kikerülnek, illetve

mivé lesznek a gyerekeik. Jöjjön el

velem Gusztos, és nézze

meg, hogy hogyan verik agyon a 80 éves

öregasszonyt 367 forintért.

Fel tudja ezt egyáltalán fogni valaki? A

miskolci rendőrkapitány egy

szóval sem mondta, hogy minden

cigány bűnöző

(ajánlom Munk Verának a

részletesebb

tájékozódást). Sokan

adják a szájába ezt a mondatot,

holott ez nem hangzott el.

De arra igenis rávilágított, hogy

ha cigányügyben nem állunk

neki végre valamit közösen

csinálni, akkor itt pogromok lesznek. És

nem azért, mert az

előítéletes, rasszista magyar

társadalomnak arra van igénye. Sokkal

inkább azért, mert a beilleszkedni

képtelen cigányemberek addig-addig

járnak a vékony jégen, amíg

egyszer az beszakad.

Ezt kellene elkerülni.

Nyugodj békében, Marian

Cozma!"

Kapcsolócó cikkek:

• Ez a társaság gyilkolt

Veszprémben?

veszprémi

tragédiáról

gyilkosságról

Szegeden