SÉTA: Mi lesz velünk a nagyvilágban?

Vajon mire mi befejezzük tanulmányaIinkat, és a diIplomával a kezünkben kikerülünk a nagyvilágba, lesz-e igény a tudásIunkra, a munIkaerőnkre? Teszik fel maguknak ezt a kérdést főleg a most egyetemre járók, az egyetemre készülők és azok a középiskolások, akiknek hamarosan dönteniük kell a jövőjükről.

Mindenki számára fontos döntés ez, hiszen egy életre szóló elhatározást kell hoznunk, hogy mit is fogunk csinálni az elkövetkező 30 évben. Az sem kizárt, hogy találkozik majd a munkaerőpiac a képzett munkaerővel, mire mi oda érünk.
Vannak, akik megpróbálnak olyan hivatást választani, amiből soha nem lesznek elegen – azaz azt remélik -, ilyen például az orvosi pálya. De ha mindenki orvosnak készülne, akkor egy idő után belőlük is Dunát lehetne rekeszteni.

Diploma

Természetesen olyan szakmát nem szabad választani, amiben nem leljük örömünket. Mindenkivel, legfőképpen magammal elhitettem, hogy én a jövőben a kémiával szeretnék foglalkozni, de rá kellett döbbenem a magánórák alatt, hogy az nem az én világom. Akkor mit is válasszak? Sok friss diplomás hosszú keresgélés után sem talál megfelelő munkát, és inkább belevágnak egy második vagy egy harmadik diploma megszerzésébe. Én optimista vagyok, bízom benne, hogy mindenki ott, és úgy tud majd elhelyezkedni, ahol és amit szeretne, mert az ember csak úgy lehet boldog, ha azt csinálja, amit szeret, de akkor azt nagyon.

Losonczi Dóra

Szepsi Csombor Márton Gimnázium