Miskolci prostik téliesítve - Hogyan bírják a hidegben?

A híres-hírhedt „Fonodán” láthatóan nincs akkora forgalom – már ami a legősibb mesterséget űzők számát illeti – mint nyáron. Az erre autózók szeme is kevésbé dülled ki , hiszen nem sok csupasz combba, falatnyi szoknyába, csábos harisnyába botlik ilyenkor a tekintet. A placcon persze ilyenkor is posztolnak lányok, akik a lábukat és hátsójukat nadrágba bújtatták ugyan, de a formás és kevésbé formás mellek most is köldökig érő dekoltázsba csomagolva várják a kuncsaftokat. Átlagosan ötezer forintért. Ennyi ugyanis egy „komplett” menet ára.

„Most jó idő van még, szinte mint tavasszal, de hidegben nem megy az üzlet” - árulja el a háromgyermekes hölgy, aki már kilenc éve árulja bájait az utcán.
„Ilyenkor inkább szobáztatunk, de oda meg vagy jönnek vagy nem. Kevesebb pénzt látunk belőle” - panaszolja. Ezen a hétköznap délelőtti órán most ő az egyetlen, aki dolgozik. „Van, aki a stricijére, más az urára, én a három gyerekemre dolgozom” - indokolja, miért ácsorog megálló autókra várva, hatalmas, tetovált kebleit közszemlére téve. „Vidékről járok be a tizenkettes vonattal, és általában a kettő ötvenessel már megyek is haza” - meséli.
„Télen vannak lányok, akik úgy fáznak, hogy inkább ezerért is elmennek, mert addig is a meleg kocsiban ülhetnek. Meg van, amikor bemegyünk egy teára a benzinkútra, az is jól felmelegít. Nem jó ez se télen, se nyáron. Akkor kánikula van, nem győzöm az üdítőt venni. De legalább az üzlet jobban megy, ha csinosan vagyok öltözve. Kisszoknya, topfelső, szandál... Azért egy jobb napon most is összejön nyolcvanezer.”

Valamivel odébb két idősebb prostituált érkezik meg, és a kuncsaftokra vár. Egyiküket rövid idő múlva elviszik, a buszmegálló felől füttyent egyet a fiatal, borostás, nem éppen bizalomgerjesztő külsejű férfi, ő pedig már rohan is utána. A másik szívesen cseveg egy kicsit, míg be nem fut neki is valaki.

Nagyon óvatos, a sarkon áll, és folyton a nyakát nyújtogatja, mintha várna valakit. „Azért, hogy ha jön a rendőr, mondhassam, hogy egy ismerősre várok” - súgja meg. Ha bárhol a városban összefutnának vele, senki sem gondolná, miből él. A negyven körüli asszony smink nélkül, vastag pulcsiban és széldzsekiben kínál szexet. „Hát, csinosnak kéne lenni, arra feljebb vannak is lányok, akik most is felhúzzák a minit, de majd összeszednek valami betegséget ebbe a hidegbe ” - mondja.  „Őket jobban viszik, az igaz.”
Panaszkodik még arról is, hogy a röpke pásztorórák igencsak nehézkesek a szűk autóban, ahol több rétegnyi ruhát kell leküszködnie magáról, hogy a fizető vendég hozzáférhessen, amihez kell. Azután fény derül egy ritkán emlegetett, de annál gyakrabban alkalmazott technikai fortélyra. Hogyan „mehet üzletbe” az az utcalány, akinek éppen megvan a menzesze? „Levág egy darabka szivacsot, azt rakja fel magának” - közli egyszerűen a nő. „Mégsem eshetnek ki napokra a munkából!” - nevet, majd beljebb húzza fejét a dzsekijébe, mert feltámadt a szél.
Makacsul néz tovább a távolba, ahonnan az ismerősét várja, de azért lopva körbe-körbefürkész, hátha lefékez majd mellette is egy autó.

Kapcsolódó cikkek:

• Eredményes a prostik kiszorítása Miskolcon
• Szakmai fortélyairól vall a Szinva-parti utcalány
• Így gondolkozunk a prostituáltakról