Helyi közélet

2008.11.27. 10:57

Váltó vagy ütköző? Merre tovább, Miskolc?

<p>Miskolc - Kerekasztal-beszélgetést tartottak kedden a Miskolci Galériában a múlt kapcsán a jövőről egy programsorozat – címe: Iparvágány – részeként. A címe: Váltó vagy ütköző&#160;<DIA alt="Váltó vagy ütköző? - Kerekasztal beszélgetés Miskolc jövőjéről 2008.11.26." height="800" width="960"><A onclick="return open_window( /pubs/Bildserie/V_lt__vagy__tk_z__337_____Kerekasztal_besz_/index.shtml , SERIE ,960,800)" href="about:blank"><IMG height="13" alt="Váltó vagy ütköző? - Kerekasztal beszélgetés Miskolc jövőjéről 2008.11.26." src="http://apps.boon.hu/bilder/icons/kamera.png" width="13" border="0" /></A></DIA></p>

Úgy is fordíthatnánk: mi legyen Miskolc jövője. Mit lehet tenni a nehéz (ipari) örökséggel, váltani kell-e vagy sem, felhasználható-e a múlt a jövő építéséhez. Filip Gabriella újságíró „kerekasztalához” több szakma képviselője ült le, hogya fenti témáról beszélgessen. Nagyon különböző szakmáké: volt köztük az egyetem műszaki karának dékánja, gyárigazgató, de volt építész, kulturális antropológus, történész, sőt, fejlesztési ügynökség-igazgató is.

Nincs szakember

Döbröczöni Ádám  gépészdékán a moderátor kérdésére, miszerint ide tudja-e vonzani a fiatalokat az egyetem műszaki kara, ha finoman is, de nemmel válaszolt. Okai szerinte a múltban keresendők. Hiszen addig, míg ő a gyárral kelt, feküdt, mellette élt, már gyerekként beleszeretett ebbe a világba, addig a ma fiatalját nincs, ami vonzza. Ha pedig mégis elvégzi a műszaki kart, elmegy a városból. Ezt a gondolatot erősítette meg Luterán László is (a Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi rt. elnöke), ő állítja, tudna munkát adni szakembereknek, de nincsenek. Nagy a kohászat- és acéliparellenesség a régióban, holott lehetne jól csinálni. Vagyis nem kellene, hogy „nehéz” örökség legyen az ipari. Francsics László, a NORDA ügyvezető igazgatója szerint (az ügynökség pályázatokat koordinál) volnának pedig lehetőségek, az EU-ban erősödik az a tendencia, amely a városokra koncentrál, de az, hogy egy település mit kíván fejleszteni, nem az ügynökségnek kell eldöntenie.

Múzeum, skanzen

A „humán oldal” azt próbálta feszegetni, hogy hogyan menthetők át a korábbi értékek. Szerintük nem csak az épületek megmentését (a gyárat, a kolóniát) kell érteni ezen, hanem a teljes múltat, az akkori kultúrát, és annak segítségével kell újraépíteni magunkat. Eleőd Ákos építész az oroszlányi példáról beszélt, ahol a bezárt bányák emlékére turistavonzó múzeumot, skanzent hoztak létre. Luterán László figyelmeztette a jelenlévőket, nem lehet párhuzamot vonni más településekkel. A miskolci gyár sok épületében még ma is termelés folyik, és sok közülük magántulajdonban van. Vagyis nem a város hivatott eldönteni, hogy mire használják őket.

Iparvágány – másodszor
A beszélgetés egy programsorozat – az Iparvágány című – második darabja volt. Az első, egy kiállítás, december 6-ig még látható a galériában: három fiatal fotós szemszögéből ismerhetik meg az érdeklődők a vasgyárat és környékét. Az előadás szervezői közül Dobák Judit kulturális antropológus kért szót, s egyben tanácsot is, hogy a jelenlévők szerint miképpen lehetne folytatni a programot. Felvetve egy újabb kérdést is: egyáltalán a humán oldal tehet-e fel kérdéseket, és javasolhat-e olyan dolgokat, amelyek „nagyon mások”?
A beszélgetés résztvevői
Döbröczöni Ádám (A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karának dékánja)
Luterán László (A Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi rt. elnöke)
Eleőd Ákos (építész)
Francsics László (a NORDA ügyvezető igazgatója)
Kapusi Krisztián (levéltáros-történész)
R. Nagy József (kulturális antropológus, ME egyetemi adjunktus)

:


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában