2008.11.27. 10:57
Váltó vagy ütköző? Merre tovább, Miskolc?
<p>Miskolc - Kerekasztal-beszélgetést tartottak kedden a Miskolci Galériában a múlt kapcsán a jövőről egy programsorozat – címe: Iparvágány – részeként. A címe: Váltó vagy ütköző <DIA alt="Váltó vagy ütköző? - Kerekasztal beszélgetés Miskolc jövőjéről 2008.11.26." height="800" width="960"><A onclick="return open_window( /pubs/Bildserie/V_lt__vagy__tk_z__337_____Kerekasztal_besz_/index.shtml , SERIE ,960,800)" href="about:blank"><IMG height="13" alt="Váltó vagy ütköző? - Kerekasztal beszélgetés Miskolc jövőjéről 2008.11.26." src="http://apps.boon.hu/bilder/icons/kamera.png" width="13" border="0" /></A></DIA></p>
Úgy is fordíthatnánk: mi legyen Miskolc jövője. Mit lehet tenni a nehéz (ipari) örökséggel, váltani kell-e vagy sem, felhasználható-e a múlt a jövő építéséhez. Filip Gabriella újságíró „kerekasztalához” több szakma képviselője ült le, hogya fenti témáról beszélgessen. Nagyon különböző szakmáké: volt köztük az egyetem műszaki karának dékánja, gyárigazgató, de volt építész, kulturális antropológus, történész, sőt, fejlesztési ügynökség-igazgató is.
Nincs szakember
Döbröczöni Ádám gépészdékán a moderátor kérdésére, miszerint ide tudja-e vonzani a fiatalokat az egyetem műszaki kara, ha finoman is, de nemmel válaszolt. Okai szerinte a múltban keresendők. Hiszen addig, míg ő a gyárral kelt, feküdt, mellette élt, már gyerekként beleszeretett ebbe a világba, addig a ma fiatalját nincs, ami vonzza. Ha pedig mégis elvégzi a műszaki kart, elmegy a városból. Ezt a gondolatot erősítette meg Luterán László is (a Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi rt. elnöke), ő állítja, tudna munkát adni szakembereknek, de nincsenek. Nagy a kohászat- és acéliparellenesség a régióban, holott lehetne jól csinálni. Vagyis nem kellene, hogy „nehéz” örökség legyen az ipari. Francsics László, a NORDA ügyvezető igazgatója szerint (az ügynökség pályázatokat koordinál) volnának pedig lehetőségek, az EU-ban erősödik az a tendencia, amely a városokra koncentrál, de az, hogy egy település mit kíván fejleszteni, nem az ügynökségnek kell eldöntenie.
Múzeum, skanzen
A „humán oldal” azt próbálta feszegetni, hogy hogyan menthetők át a korábbi értékek. Szerintük nem csak az épületek megmentését (a gyárat, a kolóniát) kell érteni ezen, hanem a teljes múltat, az akkori kultúrát, és annak segítségével kell újraépíteni magunkat. Eleőd Ákos építész az oroszlányi példáról beszélt, ahol a bezárt bányák emlékére turistavonzó múzeumot, skanzent hoztak létre. Luterán László figyelmeztette a jelenlévőket, nem lehet párhuzamot vonni más településekkel. A miskolci gyár sok épületében még ma is termelés folyik, és sok közülük magántulajdonban van. Vagyis nem a város hivatott eldönteni, hogy mire használják őket.
Iparvágány – másodszor |
A beszélgetés egy programsorozat – az Iparvágány című – második darabja volt. Az első, egy kiállítás, december 6-ig még látható a galériában: három fiatal fotós szemszögéből ismerhetik meg az érdeklődők a vasgyárat és környékét. Az előadás szervezői közül Dobák Judit kulturális antropológus kért szót, s egyben tanácsot is, hogy a jelenlévők szerint miképpen lehetne folytatni a programot. Felvetve egy újabb kérdést is: egyáltalán a humán oldal tehet-e fel kérdéseket, és javasolhat-e olyan dolgokat, amelyek „nagyon mások”? |
A beszélgetés résztvevői |
– Döbröczöni Ádám (A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karának dékánja) – Luterán László (A Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi rt. elnöke) – Eleőd Ákos (építész) – Francsics László (a NORDA ügyvezető igazgatója) – Kapusi Krisztián (levéltáros-történész) – R. Nagy József (kulturális antropológus, ME egyetemi adjunktus) |
: