Váltó vagy ütköző? Merre tovább, Miskolc?

Úgy is fordíthatnánk: mi legyen Miskolc jövője. Mit lehet tenni a nehéz (ipari) örökséggel, váltani kell-e vagy sem, felhasználható-e a múlt a jövő építéséhez. Filip Gabriella újságíró „kerekasztalához” több szakma képviselője ült le, hogya fenti témáról beszélgessen. Nagyon különböző szakmáké: volt köztük az egyetem műszaki karának dékánja, gyárigazgató, de volt építész, kulturális antropológus, történész, sőt, fejlesztési ügynökség-igazgató is.

Nincs szakember

Döbröczöni Ádám  gépészdékán a moderátor kérdésére, miszerint ide tudja-e vonzani a fiatalokat az egyetem műszaki kara, ha finoman is, de nemmel válaszolt. Okai szerinte a múltban keresendők. Hiszen addig, míg ő a gyárral kelt, feküdt, mellette élt, már gyerekként beleszeretett ebbe a világba, addig a ma fiatalját nincs, ami vonzza. Ha pedig mégis elvégzi a műszaki kart, elmegy a városból. Ezt a gondolatot erősítette meg Luterán László is (a Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi rt. elnöke), ő állítja, tudna munkát adni szakembereknek, de nincsenek. Nagy a kohászat- és acéliparellenesség a régióban, holott lehetne jól csinálni. Vagyis nem kellene, hogy „nehéz” örökség legyen az ipari. Francsics László, a NORDA ügyvezető igazgatója szerint (az ügynökség pályázatokat koordinál) volnának pedig lehetőségek, az EU-ban erősödik az a tendencia, amely a városokra koncentrál, de az, hogy egy település mit kíván fejleszteni, nem az ügynökségnek kell eldöntenie.

Múzeum, skanzen

A „humán oldal” azt próbálta feszegetni, hogy hogyan menthetők át a korábbi értékek. Szerintük nem csak az épületek megmentését (a gyárat, a kolóniát) kell érteni ezen, hanem a teljes múltat, az akkori kultúrát, és annak segítségével kell újraépíteni magunkat. Eleőd Ákos építész az oroszlányi példáról beszélt, ahol a bezárt bányák emlékére turistavonzó múzeumot, skanzent hoztak létre. Luterán László figyelmeztette a jelenlévőket, nem lehet párhuzamot vonni más településekkel. A miskolci gyár sok épületében még ma is termelés folyik, és sok közülük magántulajdonban van. Vagyis nem a város hivatott eldönteni, hogy mire használják őket.

: