Ez egy párja nincs piac: séta a Búza téren

„Most vagyok itt először, nem bírja az agyam befogadni” – hallom kiszakadni egy idegenből a gondolatot, amely bennem is megfogalmazódott szombati piaci sétánk kezdetén. Minden olyan új, olyan más, s hatalmas a nyüzsgés. S minthogy már ide felé, a sárga buszon is azt hallottam a falumbeli gombaszedő asszonyoktól, hogy ők bizony az utcán kénytelenek eladni a portékájukat, először az új piac mögötti területet vesszük szemügyre.
Az aszfaltra kiterigetett nejlonokon leginkább gombahalmok, egy-két idős asszony előtt csak néhány csomónyi petrezselyemzöld, pár zacskó dióbél.

Az aszfaltról

– 32 évet dolgoztam le Lyukóbányán, 26 ezer 400 forint a nyugdíjam, hát rákényszerülök a kiegészítésre. Én nem megyek lopni, inkább gombát szedek. Csakhogy annak a szezonja nem folyamatos, hogy tudnám én kifizetni ennek az árából a 17 ezer forintos helypénzt egy négyzetméter asztalért odabenn?! – panaszolja Virág Józsefné. – Kódussá teszik a szegény embert! A vasgyárin olcsóbb lenne, de oda meg nem hajlandó kijönni a gombavizsgáló. Ha meg már itt bevizsgáltatom, megint menjek vissza?! Így is kétszer 300-at fizetek a buszon.
– Megmondom, ki tudja kifizetni, s miből – szól bele a beszélgetésbe egy aranyakkal felékszerezett férfi, a szomszéd „placcról”. – Az, aki tőlünk felvásárolja 150-ért kilóját, s odabenn 800-ért árulja. Ezt akadályoznák meg!
A felvetésre, miért nem fognak össze, s bérelnek közösen helyet odabenn, nem kapunk választ.
Egy őstermelő elmondja, ő a virág-nagybanin próbálkozott, de oda senki nem ment, rajta maradt a kevéske portékája. Arra számít, itt legalább annyi összejön, amennyit amott helypénzért kiadott.
– Elsajnálják az embertől azt a kis pénzt. Nem tudom, hogy fizetem ki a 17 ezres gázszámlámat!
A petrezselyemzöldet úgy kínálja: vegyék, ki mennyit ad érte. Ezt hallva egy pillanaton belül el is viszik mind: egy férfi 10-et, egy asszony 20-at ad csomójáért.
Minthogy többen spionnak néznek (s neveznek), jobbnak látjuk beljebb kerülni.

Aki éhes-szomjas...

Egy helyütt már működik a falatozó. Az után érdeklődtünk egy gyakorta piacon étkezőtől, tapasztalt-e drágulást.
– Fogalmam sincs: ha itt jár az ember, és éhes, szomjas, akkor nem nézi az árát.
A tulajdonos állítja: egyelőre nem drágítottak, egészen addig nem is fogunk, amíg a hús vagy a kenyér ára nem emelkedik.
– Sokkal kulturáltabbak a körülmények. Persze sok múlik a takarításon, mert az emberek nem változtak. Már most is többen a fal mellett végezték el a dolgukat az italos soron. Ugyanannyit fizetünk egy négyzetméterért, mint régen, de az eredeti tarifára rátettek havi 2500 közös költséget. Remélem, ki tudjuk gazdálkodni, most még nagy a forgalom, de fogalmam sincs, hogyan hat majd a pénzügyi válság.
Egy asztalnál ismerős arc: a kisgyőri Kalivoda Józsefné. Előtte gombahalmok. A vargányának 2500 kilója, a rizike 800.
– Ez kisgyőri mind, tinóru ilyenkor nem is terem máshol – válaszolja a felvetésre, nem tán a „kintiektől” vásárolta fel. – A barátnőmmel ketten béreljük a helyet, ő zöldséggel is foglalkozik. Egyedül nem bírnám. De az már igaz, össze se lehet hasonlítani a régi meg az új piacot.

Nézze meg a fotókat: 

Kapcsolódó cikkek:

Nézőpont: A piac
A piac számomra évtizedeken át maga volt az állandóság. Ugyanott vettem asszonyként a hordóskáposztát, mint kislánykoromban az édesanyámmal. Ugyanott találtam meg a gomolyát, ugyanott a gombát, a száraztésztát...Szalóczi Katalin jegyzete.

Új piac a Búza téren: mi lesz a "cigi-cigisekkel"?
Szép az új piac. Vagyis inkább: modern, igényes. Belekerült 3 milliárdba, tehát lehet is szép, modern, igényes. De amire továbbra sem látszik megoldás: mi lesz a cigi-cigi-cigisekkel? - OlKa jegyzete.

Megnyílt az új, Búza téri piac
Megnyílt Miskolc új piaca: 13 ezer négyzetméteren várják a vevőket.