"Az itthoni hulladékot, itthon hasznosítsuk"

A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat – 2000-ben készült el – a hulladék keletkezésének megelőzésével, újrahasznosításával és a megsemmisítéssel foglalkozott. De inkább vázlatszerűen, a fontos tartópillérek nem kerültek helyükre, úgy mint a hulladék újrafeldolgozása, vagy a hulladékhasznosítás. Ezekre milyen megoldások vannak? Erről kérdeztük dr. Tompa Sándort (MSZP), országgyűlési képviselőt, a környezetvédelmi bizottság tagját.

ÉM: Hasznosítás, újrafeldolgozás. Hol tart ez a folyamat ma Magyarországon?
Tompa Sándor: A legfontosabb alapelv, hogy biztosítani kell az anyagkörforgás gazdálkodási, gazdasági alapjait. Mert a nyersanyagot a természetből nyerjük, majd ez feldolgozás révén – már ekkor keletkezik hulladék – késztermékké alakul, majd a használat során újra a szemétbe kerül, ami – az esetek többségében – visszajut a természetbe, és szennyezve azt. Ezért kell megvizsgálni, hogyan lehetne csökkenteni a hulladék mennyiségét, másrészt a természetből nyert anyag helyett vizsgálni kell a hulladék újrahasznosíthatóságát. Itthoni példa: ma az ipari szerkezetváltás hatásaként közel 800 ezer tonna hulladék keletkezik évente az acél- és fémtárgyakból. A fémek másodlagos előállításakor energiát takarítunk meg. Ez átlagosan 35-96 százalék között lehet, féme válogatja. Például az acélnál 62 százalékos energia-megtakarításra tehetünk szert. Arról, azt gondolom, mi sem mondhatunk le, hogy ez idehaza jelentkezzen.

ÉM: Milyen lehetőségek vanna erre?
Tompa Sándor: Mindenekelőtt a hulladék anyagának újrafeldolgozására, valamint energiatermelésre, energetikai célú hasznosításra lehet gondolni. Ennek kapcsán újra érdemes azt a gondolatot elismételni, hogy az itthon keletkezett hulladékot itthon kell hasznosítani. Ezzel egy sor nemkívánatos feketegazdasági jelenséget is megakadályozhatnánk, de ennek érdekében persze az államnak olyan eszközöket is be kell vetnie a fenti cél érdekében, amelyek a gazdaság növekedését eredményezhetik. Azaz egy olyan új iparágat teremthetünk, támogathatunk, fejleszthetünk ki, amelyet úgy szoktak nevezni: környezetvédelmi iparág.

ÉM: Régiónknak milyen lehetőségei vannak, hogy bekapcsolódjon ebbe az iparágba?
Tompa Sándor: Ez a kibontakozó iparág már megvetette lábát megyénkben, különösen a Miskolci Egyetem és a Bay Zoltán Kutatóintézet munkatársai, valamint a környezetvédelmi területen dolgozó szakemberek sok eredményt tudhatnak maguk mögött e téren. Az ő munkájuk nyomán több, hulladékgazdálkodással, -hasznosítással foglalkozó projekt, pályázat, megvalósíthatósági tanulmány készült el.

ÉM. Kiemelne egyet a legjelentősebb szennyező források közül?
Tompa Sándor: Pédául a gépkocsik, az előrejelzések szerint ugyanis a következő években százezer autót vonnak ki a forgalomból. Ez komoly szennyező forrást jelent, azáltal, hogy közterületekre, különféle illegális lerakóhelyekre szállítják majd ezeket. Szennyező elemként jelentkezik az akkumulátor is, a benne lévő ólom révén, valamint a különféle, a gépkocsi részeként felhasznált nehézfémek. Az újrahasznosítás ma Magyarországon döntően az apróra darabolást jelenti. Ezek szétválogatása után rendszerint kohászati hasznosítás következik. Azonban vannak más megoldások is: anélkül, hogy reklámot csinálnék egy multinacionális cégnek, Miskolcon az elmúlt években felépült egy önindító- és generátor-felújító üzem, amely a gépkocsiknak ezt, az egyébként rendkívül gyakran elhasználódó alkatrészét, gyakorlatilag az újjal egyenértékű módon hozza új helyzetbe, és értékesíteni lehet.