Jegyzet: Munkára ítélve

A legutóbbi monoki felvetés óta – mely nem az első ebben az ügyben – egy bizonyos összefüggésében, de csaknem folyamatosan napirenden van a közmunka témája. Súlyos milliárdokat fordítanak közpénzből erre a támogatási rendszerre, miközben hatékonyságát sokan megkérdőjelezik. Számos település esetében a közterületek rendezettsége múlik egy következetesen végigvitt programon. Bár nem egy helyet ismerek, ahol a lakosok – ingyenes közmunkaként – maguk tartják rendben környezetüket.
Az alapvető gondot, a megfelelő foglalkoztatottság hiányát persze nem képes megoldani egy többször ennyibe kerülő projekt sem. Azonban elgondolkodtató, amit az egyik szakmai napon egy sikeres középvállalkozó kifejtett: a végletekig leegyszerűsített betanított munkára sem képes megbízható munkaerőt találni, a néhány elvégzett művelet után csapot-papot otthagyva felszívódik a munkatárs. Ha jön egy nagyobb megrendelés, a legnagyobb fejfájást az okozza: bejönnek-e aznap dolgozni a munkát vállalók.
A munkára ösztönző, munkahelyteremtő rendszer igénye helyes az ombudsman részéről. Néhány konkrétabb lépés erős támogatottságnak örvendene. A máshol bevezetett zéró toleranciával pedig népszavazást lehetne nyerni.
Pontosabban azok szavazatát hozná, akik az egész eddigi kísérleti modellt finanszírozták és szintén nem hobbiból űzik a munkatevékenységet, nekik ez a megélhetőségük.

Kapcsolódó cikkek:

• Korábbi jegyzeteink