Lillafüredi üregi szemetesek, buta turisták

Egyszerű turistánk elindul a feje után és csak kapkodja a fejét, amit amúgy is kissé megnyomott a friss hegyi levegő. Hámori tó, Palotaszálló meg egy fura fa, aminek kilátszik a földből a gyökere elég rendesen, majd betekint egy barlangbejáratnak hitt lyukba és leszáll a földre. Flakonok, zacskók, sörös dobozok.

A következő résben hasonló látvány fogadja. Lassan elszégyelli magát, mert ezt nem a helyiek hagyták ott, hanem a buta turisták. Valószínűleg nem lehet olyan ütemben szedni utánuk a jégkrémes papírt, ahogy eldobják, na meg kukával sincs túlságosan teleszórva a környék. Egy oszlop szerint itt járt István főherceg is "ezen a kies vidéken". Tuti, hogy tökrészeg volt. Ha ez neki kies…
Az Anna-barlangnál gondolkodóba esik a Petőfi emléktáblánál. A táblán az áll, hogy itt járt 1847-ben "az Alföld szerelmese". Vajon ez irónia akar lenni vagy büszkeség, hogy egy síkvidéki embert is elbűvölt a völgy?

Ez meg ki a f....m?

Minden eldugott lyukban flakonokkal lehet találkozni, de még a vízesés alatt is találunk, a vízgyűjtőben, pedig egy kávéspohár árválkodik. Leopold úgy gondolja ad valamennyit a kultúrának is ezért megkeresi József Attila szobrát, lábánál pár elszáradt koszorú, nézi a szomorú látványt, amikor megérkezik egy jól szituált öregekből álló turistacsoport.

Egy idős nő meglátja a szobrot és félig magától, félig a többiektől kérdi: "ez meg ki a f….m"? Utána természetesen lefotózza, mert a nyugdíjasklubban majd mutogathatja, hogy látta a költő szobrát… Na ennyit a kultúráról.

Leopold elindul vissza a Hámori-tó irányába, amikor egy idős emberre lesz figyelmes, aki az egyik szeméttel telített lyukban könnyít magán. Ritka állatfaj a turista annyi szent...
Leopold legközelebb benéz a belvárosba és beszámol tapasztalatairól.

- sothis -

Leopold eddigi kalandjai Miskolcon:

• Cseppkőbarlang a Tiszain
• MÉH- és szeméttelep határolja