Allergia

Soha nem írhattunk még úgy a parlagfűmentesítésről (-irtásról), hogy hurrá! De még csak úgy se, hogy lényegében rend van ennek a gyűlöletes allergénnek a frontján.
Pedig tényleg százmilliókat költ a kormány – mármint költünk – a felvilágosításra-megelőzésre, irtásra. És költenek jócskán az önkormányzatok. Messze nem eleget.
Lekopogom, nem vagyok allergiás, se fűre, se fára, se fémre, se tejre, de lehetnék, mint ahogy borzasztóan sokan, egyre többen azok. Tudjuk az okát, okait. Kémia, immunrendszer-gyengülés, hogy csak kettőt említsek. (Sokkal többet most nem is tudnék.)
A parlagfűvel pedig könnyű lenne a helyzet. Meg ugye az ürömmel, amivel a leggyakrabban összetévesztjük, de nem hibázunk nagyot, mert az is allergén. Csupán rendben kellene tartani a zöldfelületeinket.
Nem megy. A saját kertünket, telkünket igen – többnyire –, ha éppen olyanok vagyunk. De vagyunk másmilyenek is. Büntetés? Elvileg igen, szóljanak, ha hallottak százezres, milliós tételekről. Mármint befizetett tételekről.
Elhagyott, gazdátlan dudvaültetvények városban, falun, város és falu mellett. Ha van gazdájuk, mert persze van, senki nem tudja, ki az. És ha tudja?
Mégiscsak allergiás vagyok. Erre.
SZG