A megújuló energiáké a jövő

Október nyolcadikán ismét megrendezték az Erőművek Éjszakáját, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) és csatlakozó partnerei szervezésében. Borsod megyében öt helyszínen tették lehetővé a látogatóknak, hogy betekintést nyerjenek az energiatermelés kulisszatitkaiba. Ez számít most az ország legnagyobb és legnépszerűbb energiaipari rendezvényének, nem függetlenül attól, hogy ilyenkor az „utca embere” előtt is megnyílnak a máskor szigorúan bezárt ajtók. A szigor és a biztonság érthető, hiszen olyan közművekről van szó, amelyek tíz- és százezreket látnak el folyamatosan árammal, fűtéssel, meleg vízzel.

Az öt megyei helyszínből három Miskolcon állt rendelkezésre, amelyek közül mi a Kuala Kft. (PannErgy) Tatár utcai hőközpontját választottuk, amely távfűtési energiát ad át a miskolci geotermikus rendszerből a Mihő Miskolci Hőszolgáltató Kft. belvárosi rendszere számára. Ez a hőenergia a Kistokaj–Mályi környékén lévő termálkutakból származik, és jelenleg 15 ezer lakást szolgál ki.

Pinczés András üzemeltetésvezetőtől megtudtuk, hogy a hőközpontban három darab, összesen 20 megawatt teljesítményű lemezes hőcserélő működik. Aki már látott valaha hőcserélőt, amelyet otthon a saját kazánjából szereltek ki, amikor cserélni kellett, az el tudja képzelni, hogyan néz ki nagyban: kanyargós csövekben vagy tartályokban áramlik a meleg víz, amelyeket sűrűn egymás mellé helyezett fémlemezek borítanak, a csövekben lévő víz hője ezekre a lemezekre áramlik át, és innen adja le a rendszer a hőt a másik közegnek, amely azt átvéve viszi tovább a meleget.

Rövidebb így az út

Esetünkben ez azt jelenti, hogy a hőcserélő állomások közbeiktatása miatt nem kell a termálkutakból kiszívott vizet végigáramoltatni az egész rendszeren, mondjuk az Avasi lakótelepig, elég az első erőműig, ahol átadja a hőt egy másik hálózatban keringő víznek. Így a lehűlt termálvizet rövidebb út után vissza lehet – és kell – pumpálni a földbe, ugyanabba a mélységbe, ahonnan származik, ahol újra felmelegszik a föld hőjétől, és jöhet újra a felszínre fűteni. Ez tehát egy körforgás, amely megújuló energiát szolgáltat, és segítségével kiváltható a régi fosszilis alapú hőnyerés, fűtés. Ez a jövő egyik zöld­energiája.

A meleg víz útja tehát a termelőkutaktól a Kistokaji Hőközpontba vezet, ahol megtörténik a hőcsere. A kútból származó víz a visszasajtoló kutakon át megy újra a földbe, a felmelegített víz pedig a több mint tíz kilométeres Kistokaj–Avas távvezetéken jön Miskolcra, egy további szakasz pedig az Avas–Tatár utca távvezeték, ahol az üzem­irányítás is található. Látogatásunkkor meggyőződhettünk arról, hogy ez a tiszta és megújuló hőenergia-forrás a fenntartható jövő útja. Már ez a két kút képes ellátni egy fél nagyvárost, miközben jelentősen csökkenti a fosszilis energiahordozók felhasználását és a szén-dioxid-kibocsátást.

(A borítóképen: Pinczés András vezetett minket végig a hőközponton)