Innovatív újraiparosítás

A Miskolci Egyetemen nemrégiben rendezték meg a Műszaki Tudomány az Észak-kelet Magyarországi Régióban 2019 konferenciát. A régió műszaki értelmiségének meglévő kritikus tömege és a Kormány 1093/2019. (III. 8.) Korm. határozata az országos Tudományos és Innovációs, Technológiai, illetve Ipari Park hálózat kiépítéséről megteremtheti a lehetőséget a régió innovatív iparosításának. Az ipar és a tudós társadalom összefogására van szükség.

Összetett iparszerkezet

Északkelet-Magyarország egy izgalmas, mondhatnám, ötcsillagos vagy stílusosan ötkarikás természeti környezetben fekszik: hegyek, völgyek, erdők, mezők, szőlők között. Az emberek is sokszínűek: a palócok és matyók mellett már történelmi távlatok óta vannak itt idegenlégiósok: szlovákok, romák, szászok, románok, ukránok, bolgárok, görögök, de mostanában német cégvezető is vízibiciklizik a miskolctapolcai tavon, a kertszomszédom pedig kínai. A nagy genetikai keveredés miatt sok kreatív ember lehet közöttünk.

Iparszerkezeti örökségünk összetettségét jellemzi, hogy az iparvállalatok megjelenésekor – a korábbi mezőgazdasági termelést értékesítő – izraelita kereskedők harmóniában éltek a Fazola acélkohóval és a bükki fát feldolgozó Diósgyőri Papírgyárral. A bemelegítés után az ipari termelés a II. világháborút követően futott fel. Kellett hozzá több ezer futballpályányi ércvagyon, és erős kormányzati csapatszellem. A startpisztoly a nehézipari beruházásokkal dördült el.

A rendszerváltás után a külföldi tőke került helyzetbe, és a magyar tőke hiányában részben visszafejlődött nehéz­ipar helyébe multinacionális összeszerelő üzemek jöttek létre, ahol a modern munkamódszerekkel és gyártástechnikákkal tréningeznek minket nap mint nap, kiszolgálva főként a domináns autóipari gyárakat. A mai globális világban szinte már mindegy, hogy milyen materiális erőforrással rendelkezünk helyben, hiszen megfelelő logisztikával az erőforrások megszerezhetők.

A szellem sportja

A XIX. század gazdasági olimpiáin a meccsek eredménye és az aranyérmek elnyerése az innovációs edzőkön, az egyéni és vállalati edzési programokon és az innovációs környezeten múlik, ha az országos akarattal együtt megfelelő környezetet tudunk teremteni és összefogunk, mi, a gazdasági ultrák, a lokálpatrióták. Az „összefogásban az erő” régi, egyszerű és igaz népi mondás. Nem vitathatjuk, hogy a modern világban az ipar és így a gazdaság versenyképességét az innovációs infrastruktúra és innovatív emberek jelenléte teremti meg. Talán ezért is hívják az iparral és a gazdasággal foglalkozó minisztériumunkat Innovációs és Technológiai Minisztériumnak. A modern kor és a 4. ipari forradalom a kreatív embereket tudatosan neveli feltaláló hátvédekké, iparteremtő középpályásokká és szakmai befektető csatárokká.

Az innováció a szellem sportja. Léteznek egyéni edzésprogramok, ahol az okos, kreatív fiatalból a gazdaságot felvirágoztatni képes ember képezhető, akiket egyetemeink (innovációs futballakadémiáink) adaptálhatnak. Nem szégyen Cambridge-ig elmenni, vagy, aki már járt ott, megkérdezni a hogyanról.

A Debreceni és a Miskolci Egyetem régiónk tudásközpontjai, mindkettő egy-egy gyönyörű parkban helyezkedik el. Külföldön, de még a szomszédos Kassán is az egyetemi parkokból Science (Tudományos és Innovációs) Parkokat hoztak létre, és a parkokba nemcsak fákat, hanem cégeket is „ültettek”, és az egyetem kreatív tudós embereinek ötletmagjait szórták szét, melyek az évek során kicsíráztak és termővé váltak. Itt indulhat be, ezekben az egyetemi parkokban az innováció, ezek a vállalatcsemeték az innovációs futballakadémiákból a Technológiai Ipari Parkokban növeszthetők innovatív nagyvállalatokká.

Az innovatív parkosításban a lemaradásunk mintegy 70 év, ha a Stanford Egyetemhez mérjük. Nyugat-Európában az elmúlt 10 évben a Science Parkok száma megduplázódott. De ne ijedjünk meg, lemaradásunk behozható, mert létezik egy olyan pénz–paripa–fegyver innovatív vállalatedzési terv, amelyen keresztül a fejlesztési lepéseket tudatosan alkalmazva az innováció folyamata felgyorsítható és költséghatékonyabbá tehető.

A kiválasztott tehetségekből célirányos tehetséggondozással és a környezet megteremtésével kifejlődhetnek Magyarországon is az innovációt magas szinten művelő kulcsemberek. Látva a jelen iparosodás történelmét, valószínűsítem, hogy az USA-ban ez már régóta a társadalmi tudatosság része (gondoljunk Elon Muskra). Magyarország újraiparosításának szempontjából a tehetségek tudatos kinevelése és helyzetbe hozása a folyamat kulcsa.

Vegyünk példát!

Az északkelet-magyarországi régióban Miskolc és Debrecen városainak szerepe el- és megkerülhetetlen. Miskolc még keresi önmagát. Hasonló szerkezetű város például az amerikai Pittsburgh, mely egyetemén keresztül váltott és teremtett meg olyan iparági és szerkezeti változásokat, melyekkel a koszos nehéz­ipari városból napjainkra az USA legélhetőbb városa címet nyerte el, és tudjuk a hogyant.

Nem dobták ki a nehézipart, megerősítették az innovációt és új, innovatív iparágakat hoztak létre, illetve honosítottak meg, melyek elsősorban az emberek és a környezet jólétét szolgálták. Magától értetődő, hogy versenyképességünk megteremtéséhez pénz kell, de mindenekelőtt, ha szándék és ember van, aki fegyvert már létre tud hozni, paripát lehet szerezni, és akkor már jön a tőke is, ráadásul lassan magyar is van.

Az innovatív újraiparosításhoz minden jó szándékú alkotó és tenni akaró emberre szükség lesz, legyen az egy egyszerű álmodozó szakmunkás, felfedező tudós-feltaláló vagy innovatív vállalkozó, az üzleti megvalósításhoz értő szakember. Szedjük össze, amink van, és pattanjunk fel a lóra: álmodjuk meg, küzdjünk érte és valósítsuk meg!

Dr. Babcsán Norbert nemzetközileg elismert, Jedlik Ányos- és Gábor Dénes-díjas tudós, feltaláló és innovátor. A magyarországi alumíniumhab-gyártás megvalósítója, űrkutató, a Miskolci Egyetem címzetes egyetemi docense.