Bringatúra medvével Szilvásváradon

Új sorozatunkban kezdő kerékpárosoknak illetve kevesebb helyismerettel rendelkező turistáknak javaslunk érdekes, kihívásoktól sem mentes túrákat amelyek során körbejárhatják Miskolc környékét. Ezúttal egy a napokban abszolvált túra leírásával igyekszem kedvet csinálni a korábbiakhoz képest egy fokkal nagyobb próbát jelentő Jávorkút-Szilvásvárad kiruccanáshoz.

Megfelelő áttétellel

Általánosságban elmondható, hogy a keveset kerékpározóknak merésznek tűnhet a szilvásváradi cél kitűzése, a mintegy 40 kilométeres pálya hosszú lejtőkkel és emelkedőkkel fogadja a rájdert. Az edzettségünkhöz alkalmazkodó tempó és áttétel megválasztásával elkerülhetjük az idő előtti kifulladást és kifejezetten jó ötlet, ha olykor megállunk szuszogni, megcsodálni a táj szépségeit. A túra természetesen igényli a jól működő, minimum trekking kerékpárt, de a szerszámokat és defektjavító segédleteket se feledjük otthon, ezek között különösen hasznos a szúrásos defekt gyors javítását lehetővé tevő praktikus hab, de a belsőbe töltött defektgátló folyadék is segít elkerülni, hogy gyalogtúra legyen a bringázásból.

A konkrét kirándulás időtartama alatt az esős időnek is volt esélye ezért esőkabátot is vittünk magunkkal. A bukósisak viselése pedig mindig magától értetődő. A címben említett medvéhez annyit – ha már sikerült a kíváncsiságot felkelteni, hogy a napokban elhangzott friss információ szerint Szilvásvárad környékén látták kóborolni Mihályt, a bükki medvét és így természetesen az útközbeni beszélgetésnek is témája volt. Átismételtük a Hogyan kerüljük el a medvével való konfliktust? - tételeit és - fejben – átvettük mit csinálnánk az igazából nem kívánt mítingen. Az erőnk beosztását azzal segítettük, hogy ezúttal nem a belvárosból, hanem a festői Jávorkútról indultunk, odáig autóval juttatva a kerékpárokat és utasaikat.

A start után rögtön kisebb emelkedők segítségével jutottunk el a Nagymező felé vezető elágazáshoz, ahol jobbra fordulva az alacsonyabb fokozatokat részesítettük előnyben az emelkedőkön. A fennsíkon fogadó látvány kárpótolt a fáradalmakért. Átvágva a mezőn a beton utat használva hamarosan elágazáshoz értünk, az erdészháznál jobbra tartva céloztuk be Szilvásváradot. Mérsékelt kaptatókon jutottunk fel Zsidó rétre, majd Olasz kapuhoz, ahol változott az út minősége és lejtésének iránya – hosszú gurulás vette kezdetét, ahol figyelni kellett azért az éles kanyarokra. Végig a jó minőségű úton maradva mintegy 30 perces lejtőzéssel értünk el a Szalajka-völgybe, ahol balra fordulva a népszerű és kedves Fátyol vízesés jelentette végcélunkat.

A visszaúttal kapcsolatban érdemes megjegyezni – amellett, hogy az odaút nyomvonalával esik egybe, magyarul maradni kell mindig a jó minőségű erdei úton – hogy a hosszú gurulásnak eljött a böjtje, ha nem is meredek, de folyamatos kaptató amit le kellett küzdeni. Végül, ha medvével nem is találkoztunk – szerencsére – a természet közelségét az is jelezte, hogy Olasz kapunál egy hosszúfülű nyuszi baktatott át komótosan előttünk az úton. Megérkezésünkre elfogyott az a pár autó is jávorkúti parkolóból, melynek utasai korábban a közkedvelt pihenő szépségeit élvezték.