Gyerekbarát a botsáska

A miskolc-perecesi Jablonkai család kifejezetten állatbarát. A hagyományos házi kedvenceken kívül, mint a kutya és cica, az erdő szélén álló házuk kertjében halastavuk is van. Odabent pedig különféle sáskákat tartanak, amelyek mint megtudtuk, kifejezetten gyermekbarát rovarok.

– A kisfiam nagyon szeretett volna teknőst, de a tartása kissé nehézkes. Nekem korábban már volt madárpókom, tavaly nyáron pedig a sáskafajták keltették föl az érdeklődésemet, amelyeknek sokkal könnyebb a tartása – mesélte Jablonkai István. – A sáskákról a legtöbb embernek a kártevők jutnak az eszébe. Ám léteznek egészen békés, sőt tetszetős sáskafajták is, mint a botsáska, a vándorló levél vagy a koronás levéllábú sáska. Ez utóbbi skorpióra emlékeztet, és levelet formáz, a szélfúvást is képes utánozni, ahogy ingadozik. A botsáska pedig ágat imitál. Mióta beszereztük, a gyerekek szívesen keresgélik a terráriumban, és a vendégeink számára is érdekes látványosság.

A mérsékelt és meleg égövtől kezdve a trópusokig elterjedtek a botsáskafajok, de rejtőzködnek, ezért természetes környezetükben alig észrevehetők.

– A tartásukhoz jól szellőző, függőleges üveg rovarházra vagy idegen szóval inszektáriumra van szükség, hogy le-föl tudjanak mozogni. Ágakkal, kövekkel, homokos talajjal és egy kis kreativitással nagyon szép otthont lehet a sáskáknak berendezni. Kellemes szobahőmérsékleten, már 21 foktól tarthatók. Növényekből álló étrendjükhöz Magyarországon is megterem a rózsa- és borostyánlevél, amit napi szinten kell adni. Ívótálkára nincs szükségük, de főleg nyáron vízzel spricceljük őket, hogy fel tudják venni a szükséges folyadékot – magyarázta István. – Nálunk jól érzik magukat az ízeltlábúak, már szaporulatunk is van. Bár rendkívül szaporák, nem érdemes túlzsúfolni őket egy helyen. Kifejlett korukra 20 centiméter hosszúra nőnek. A növekedést ismétlődő vedlések kísérik, a fiatalabbak zöldek, az idősebbek barnába hajlók. Ideális körülmények között másfél évig is elélnek. Rendkívül törékenyek, ezért vigyázni kell rájuk. A természetben körülbelül egy négyzetméteres körzetben élik le az életüket, szökésre nem hajlamosak. Inkább este aktívak. Könnyen kézhez szoktathatók, szinte pihekönnyűek. A különböző sáskafajokat azonban nem szabad egy helyre tenni, mert rátámadhatnak egymásra – számolt be a gazdi.

(A borítóképen: Jablonkai István kislánya egy botsáskával)