Vattás rékli: egy különleges viselet

A matyó férfiak egyik jellegzetes viselete, a cifraszűr után ezúttal a nők ruhatárából választottak egy darabot az intézmény dolgozói új témának: a vattás réklit. Ez egy bélelt, télre való ruhadarab, egy olyan díszes „kiskabát”, mely szépségével tökéletes kiegészítője volt egykor a matyók viseletének. A vattás réklit a múzeum online prezentálásában, emellett tárlatvezetés-videón és fotógalérián keresztül ismerhetjük meg.

A kiállítás anyagából az is kiderül, hogy a rékli a mente és a női ködmön egymásra hatásából keletkezett, és a matyó nők saját ízlésükre formálták azt.

Ócsai Simonics Magdi tárlatvezető kalauzolásából pedig azt is megtudhatjuk, milyen jellegzetességei voltak, mikor viselték és hogyan díszítették ezt a különleges ruhadarabot. Tárlatvezetésében elmondta, a vattás réklit már a 18. században is ismerték, és 15 éves koruktól egészen halálukig viselték a matyók. Mezőkövesden még 1927-ben is ebben esküdtek, főként fekete vattás rékliben, a divat változásakor váltotta fel még ebben az évben a fehér menyasszonyi ruha.

– A matyók viseletében általában szigorú szabályrendszert alkalmaztak, nem volt ez másképp a rékli esetében sem. Például, ha egy 10 éve házas asszony elnyűtte az ő színes, díszes réklijét, már csak fekete színűvel pótolhatta azt. Régen posztóból, később mű- és brokátselyemből készült, a hátrészt három részből szabták. Rövid derekán hátul 9 darab „felállója”, fodra volt, melyet a fiatalnak pirossal, később kékkel szegtek be, elejébe félrőf (körülbelül 40 centiméter) pántlikát fűztek és kötöttek bokorra. Mivel ez egy télre való darab, vászonnal bélelték és alatta nyakba való kendőt hordtak, melynek alul kilógott a rojtja – mondta el Ócsai Simonics Magdi.

Díszítés

A múzeum leírásában azt is olvashatjuk, a rékli a 19. század második felétől a 20. század elejéig élte fénykorát, ekkor sokkal gazdagabban díszítették.

– Főként arannyal, ezüsttel, dúsan hímzett tulipánok és rózsák ékesítették, később a hímzést kiszorította a zsinórozás, a ragyogó, különböző rátétek, flitterek és szalagok jelentek meg a rékliken. Igazi ékszerei, jellegzetességei voltak ennek a viseletdarabnak a zöld vagy piros köves ónkapcsok, amelyeket idővel gombokra és egyszerű horgos kapcsokra cseréltek. 1925-ben az elöljárók már tiltották a ragyogóval ékesítést, így ez a holmi a rékliről is eltűnt, nemsokára pedig maga a rékli is kiszorult a mindennapokból. Egy új divat jelent meg Mezőkövesden is, a „cetter”, vagy ahogy ma ismerjük, a kardigán. Ennek sikere vélhetően a divatnak köszönhető, hisz a matyók nem szívesen hordták, nem illett a viseletükhöz, a szoknya kitartotta a derekánál és a lityának is lelapította az ujját, ami ugye puffos, illetve feltört volt – összegezte a tárlatvezető.

A Díszes női vattás rékli böjtmás havában című kiállításban látható egy ragyogóval, ónkapcsokkal készült rékli is, de a tárlatban fekete, gombos, valamint színesebb, gazdagabban díszített darabokat is felfedezhetünk.

– A múzeumnak rengeteg gyönyörű réklije van, nehéz volt dönteni, melyiket állítsuk ki, igyekeztünk a legszebbeket kiválasztani. A rékli a személyes kedvencem, örülök, hogy bemutathatjuk ezeket a csak matyókra jellemző ruhadarabokat – foglalta össze a tárlatvezető.

A kiállítássorozat következő állomásában a gyermekviseletet mutatják be a múzeumban, mely tárlat májusban „nyílik meg”.

(A borítóképen: A rékli a 19. század második felétől a 20. század elejéig élte fénykorát)