Emléktáblát kapott három orvos Hernádnémetiben

Az évtizedeken keresztül orvosi szolgálati lakásként és rendelőként működő épületet néhány hónappal ezelőtt felújították, és új funkciót kapott. Most is szociális intézményként működik, idősek nappali ellátását látják el az ingatlanban. A ház előtti területre az önkormányzat egy emléktáblát helyezett el, amelyen azoknak a háziorvosoknak a neve szerepel, akik a település életében nagy tiszteletben álló, az emberek életben nyomot hagyó, meghatározó személyiségek voltak – mondta Orosz Zsolt polgármester. „Itt élt és gyógyított Dr. Fésűs László, Dr. Jeney Éva és Dr. Bobkó Gyula”, ez a felirat hirdeti az arra járóknak, hogy Hernádnémeti lakossága büszke az orvosaira, és jó szívvel gondolnak vissza rájuk.

Szép emlékek

Az ötletet egy lokálpatrióta – nyugalmazott pedagógus – Nagy Lászlóné Piroska adta. A tanítónő elmondta, hogy egészen fiatalon került a településre házassága révén. Az első találkozása Fésűs doktorral akkor történt, amikor gyermekágyi láz gyanúja vetődött föl első gyermeke születése után. Az orvos annyira lelkiismeretes volt, hogy az első vizsgálat után három nappal hívás nélkül meglátogatta a fiatal édesanyát, hogy megkérdezze, jól van-e. Továbbra is ez a magatartás jellemezte a település orvosát, ezért Piroska nagyon tisztelte. Amikor a rendelőben járt, a kertben lévő padra tekintve mindig arra gondolt, hogy biztosan itt pihent meg a doktor úr, amikor éppen nem gyógyított – emlékezett vissza. Ezért volt az a javaslata, hogy helyezzenek a padra egy emléktáblát. A pad végül elkerült onnan az épület átalakításakor, de az emléktábla ötlete maradt, és megvalósították – tudtuk meg.

Boldog gyermekévek

A Fésűs család valamikori családi háza, az „alvégesi porta” – akkoriban úgy mondták – nagyszülői örökség volt. Az édesapa, Fésűs László az egyetemi diploma megszerzése után nyitott ott rendelőt 1945-ben – avatott be Fésűs András, az orvos második gyermeke. A rendelőt később tovább építette, bővítette, miközben sorban érkeztek a gyerekek, három fiú és egy lány. A család élete boldogan telt Hernádnémetiben. Az orvos imádta a munkáját, a szülőfaluját, szívvel-lélekkel szolgálta a betegeit. Mire a ház teljesen elkészült a hetvenes évek elején, a gyerekek „kirepültek”. Majd nem sokkal később, betegsége miatt egy időre fel kellett adnia a szeretett hivatást, a körzeti orvosi praxist. Az élet úgy hozta, hogy Debrecenbe költöztek, ahol a négy gyermek közül ketten élnek jelenleg is – mondta András. Az ifjabb fiútestvér Szerencsen, a lánytestvér pedig Miskolcon talált otthonra. Jó érzéssel tölti el a családot, hogy emléktáblát helyeztek el a valamikori orvosi lakás előtt.

Munkaidőn kívül

Az édesapja nagyon szerette a vidéki létet és a munkáját, az orvoslás maga volt az élet számára – mondta Bobkó Gyula sajóhídvégi református lelkész, dr. Bobkó Gyula és dr. Jeney Éva gyermeke. Sajnos még aktív időszakában, nyugdíjas kora előtt elhunyt az orvos, de bizonyos, hogy semmi más nem létezett számára, csak a gyógyítás. A településhez való kötődésük és az ott töltött gyermekkor okán a mai napig élő a kapcsolat. Még mindig vannak olyanok, akik emlegetik Bobkó doktort, hogy „függetlenül a rendelési időtől hozzájuk még éjjel is be lehetett csengetni”.

(A borítóképen: A három orvos emléktáblája)