Három nyúl, a fülük összeér középen

„Hős vagy balek? Eldönthetetlen kérdés ez, amikor valaki zűrzavaros időkben akarja kezébe venni a sorsát. Márpedig Európa 1936 nyarán egymással szemben álló, de egyaránt elfogadhatatlan, zavaros eszmei, politikai erők közt őrlődik, a Bódultak főszereplői pedig maradék tisztánlátásukat is elveszítik szerelmek és gyűlöletek érzelmi viharaiban”, olvasható Jenei László, Gesztelyben élő író új könyvének ajánlójában. A regény a múlt év végén jelent meg a Jelenkor kiadónál, a szerző nyolcadik köteteként, negyedik nagyregényeként. Megírását – mint Jenei Lászlónál megszokott – hosszú, három és fél éves kutatómunka előzte meg (szakkönyvek, tanulmányok, korabeli cikkek), hogy biztosítani tudja a korfestés hitelességét.

Miről szól a regény?

1936-ban játszódik Európa különböző részein. A gyűjtőmunka hatalmas élményt jelentett. Az egyik főszereplőm életrajza nagyban hasonlít Albert Camus (francia–algír Nobel-díjas író, 1913–1960 – a szerk.) egy korai pályaszakaszához, de mondjuk úgy, kiírtam a karakter mögül a világhírű művészt, ez csupán egy rajongói gesztus a részemről. Többszálú, csúcspontra kifuttatott történetről van szó, számos szereplő Európa tájairól igyekszik Salzburg felé, ahol akkor az Ünnepi Játékok folynak. A regény végén ott találkozik mindenki, hogy elrendezzék dolgaikat.

Mégis: hogyan merült fel Camus neve?

Olivier Todd kétkötetes Camus-életrajzában olvastam az író 1936-os kenutúrájáról, ami nagyon megfogott. Hogy az alig két éve házas, 23 éves Camus a feleségével, a 21 éves, morfinista Simone-nal és 26 éves barátjukkal, a kommunista nyelvtanár, sport­ember Yves Bourgeois-val keresztülvágtak Európán, ráadásul vízi úton. De a történet végül független Camus-től.

A könyv ajánlója felsorolja a szereplőket: „a lyoni kommunista nyelvtanárt, a színházi karrierre vágyó pesti fiút, a szintén magyar, de Münchenben bölcsészként végzett lányt, az osztrák nemzetiszocialista földalatti mozgalom irányítóját, a náci Németországból akcióba küldött detektívet és nem utolsósorban gyönyörű, de kábítószerfüggő feleségével egy írói ambíciókat dédelgető, algíri francia fiatalembert.” Milyen szereplők ők?

Amilyen a kor, olyanok. Impulzív emberek, az érzelmi életük túlteng. Általában is azokról szólnak történetek, akik valamennyire antiszociálisak, de legalábbis az erkölcsi, pszichikus fejlődésükben rendellenességek tapasztalhatók. Személyes kapcsolataik is rendkívül egészségtelen mértékben eszmék által motiváltak. 1936 nem a szentek kora, a trauma a legáltalánosabb hozománya és hagyatéka az embereknek. A szereplőim rémesen felelőtlen alakok. Én ezeket úgy nevezem: jelenfetisiszták. A múlt csak felületes hivatkozási alap nekik, a jövőtől pedig rettegnek. Közveszélyes a holdkórosságuk. Innen a regény címe is: Bódultak.

A regénynek eredetileg A három nyúl volt a munkacíme. Miért változott?

A kiadó beszélt le róla, de nem bánom. Maga a motívum azonban többször is megjelenik a történetben. Lyonban van egy katedrális, fenn a dombon, ennek a homlokzati részén van egy szimmetrikusan elforgatott dombormű: három nyúl körben, a fülük összeér középen, így a 6 fül helyett csak 3 van. Lényege a körforgás, hogy minden ismétlődik, de emellett ott az összeforrottság a bajban, a gondban, üldözöttségben. A motívum a viszonyrendszerre és pozícióra utalt volna. Mert a nyulak egyek a sorsukban, a nyugalmi állapot bizonytalan státusz – sosem lehet tudni, hogy mikor vadásznak rá. Az emberi lét sem tud megragadni egy kapcsolatban, egy érzésben, mert rá kell jönnie, hogy ez a nyugalmi pozíció is kvázi menekülés, mert közben is üldözik. Az alapvető emberi igények, mint például a tisztességes élethez való jog, kiegyensúlyozottság, békesség, szeretet, a két főszereplő közti házasság kérdése, mind nagyon erősen megkérdőjelezettek – ez egy ilyen időszak volt.

A Magyar Narancs sikerlistáján karácsony előtt a könyv a negyedik helyen szerepelt, és ez nagyon jó eredmény.

A helyezésnek különösen örültem, mert szakmai szavazás történik, egymástól függetlenül sok kritikus adja le a szavazatát, és így sikerült a 4. helyet elérni.

A regényről írják, hogy a romantikus szerelmi történet elemei ugyanúgy benne vannak, mint a bosszú- és kémregényeké vagy a krimiké. Egyszerre bűnügyi krónika és többszólamú lélekrajz. Az egyik kritikus szerint a történet őt egy kicsit Rejtő Jenőre is emlékezteti. Melyik az igaz?

Az említett stílusjegyek elég direkt módon vannak jelen a Bódultakban. Rejtő Jenő kapcsán pedig... Ez csak egy felületi egyezés: van egy karakter, aki a cselekmény adott szakaszában egy szállodai szoba szekrényében lakik, mint Rejtő Jenő egyik regényének szereplője. Ez merő véletlen, egy kicsit talán félrevezető is lehet, mert valaki esetleg Rejtő stílusát várja a regénytől. Az viszont tény, hogy jókedvemben írtam. És tényleg úgy gondolom, hogy lehet nevetni is ezen a könyvön, sőt örülök neki, ha adott pontjain nevetnek. Nem a történelem véres és méltán elítélt gondolatait akartam sokadszor is, újra megírni, hanem inkább a személyiség- és karakterfejlődésekre, ezek jellegzetességeire akartam összpontosítani. Hogy mennyire az érzelmek határoznak meg bizonyos döntéseket komoly történelmi sodrásban is. Hogy a három szereplő, akik szeretnének alakítani az események menetén, de nem politikusként, hanem külső aktorokként vennének ebben részt, és még az ő működésüket is a személyes érzelem határozza meg. Ez motivált, és ez a kor egészen hihetetlen időszak volt: akkor már egyértelmű volt Hitler előretörése, nemsokára jött az Anschluss, zajlott az olimpia, Salzburgban a fesztivál, de már közben a világhírű művészek menekülnek, már álltak a korai koncentrációs táborok.

Mit mondhat ez a könyv a ma emberének?

Az emberfaj sárkányfog-vetemény, írja Vörösmarty. Mindennek lehetnek a mának szóló tanulságai, a történelem ismétli önmagát. Permanensen történelmi időket élünk.

(A borítóképen: Jenei László: „Jókedvemben írtam ezt a könyvet, nem a történelem véres és méltán elítélt gondolatait akartam sokadszor is, újra megírni...”)