Nem csak a vásárlásról szól a karácsony

Közeleg a karácsony, ezzel pedig elkezdődik a ráhangolódás az ünnepi időszakra. Az ajándékok megvásárlása mellett az adventi időszakban még más módokon is kifejezhető a szeretet. Kozma-Vízkeleti Dániellel beszélgettünk arról, hogy mit is jelent igazából az ünnep, és miből áll az ünnepi készülődés pszichológiai szempontból.

Mi a várakozás jelentősége az életünkben?

Azzal kezdeném, hogy az ünnepeknek szerves része a felkészülés. Sok olvasó nyilván ismeri A kis herceget, ahol a róka azt mondja, hogy ha tudom, hogy négyre jössz, akkor háromkor elkezdem ünneplőbe öltöztetni a lelkemet. Ez tulajdonképpen az ünnepekre való fölkészülés lélektani folyamata, hogy az ünnep maga nem december 24-én délután 4-kor kezdődik, amikor leállnak a vonatok meg a buszok, hanem sokkal-sokkal előbb. Tulajdonképpen a fölkészülés, a várakozás, az, hogy hangolódunk az ünnepre, elengedhetetlen ahhoz, hogy az ünnep tényleg a maga teljességében megvalósuljon.

Mi tesz képessé vagy képtelenné arra, hogy az ember ráhangolódjon az ünnepre?

A várakozás – amit a pszichológiában késleltetésnek is hívunk – egy nagyon fontos lélektani képesség. Ezt általában gyerekkorban sajátítjuk el. Azért hangsúlyos, mert most egy olyan kultúrában élünk, ami lemond erről, tehát magunkat is és a gyerekeket is leneveljük arról, hogy a késleltetés, a várakozás, a hangolódás az valamiféle érték. Mindent azonnal akarunk. Ezért a mai kultúrában fokozottan felértékelődik az, hogy hangolódunk valamire, hogy készülődünk rá, kicsit lecsendesítjük és lelassítjuk magunkat.

A késleltetés tehát tanulható? Esetleg mindenkiben alapvetően megtalálható?

Az alapkészség bennünk van, azonban nagyon erősen tanulható. Ezt pici gyerek korunkban tanuljuk meg a szüleinktől, és nem szavak által, hanem például úgy, hogy ők hogyan késleltetnek, vagy hogyan várnak valamire. Ellessük ezt is, mint annyi minden mást. Hasonlóan, ahogy a türelmet is megtanuljuk gyerekkorunkban, de minták által: ha mások türelmesek velünk, akkor mi is képesek leszünk erre. Ha a szüleinkkel megéltük, hogy együtt várunk valamire, akkor képesek leszünk erre, mert elsajátítjuk, hogy ez érték.

A vírusjárvány miatti összezártság hogyan befolyásolja a mindennapi kapcsolatainkat? Milyen hatással lehet ez az idei ünnepvárásra, az advent és a karácsony megélésére?

Azt tapasztalom, hogy kettős a hatás. Egyfelől a család összezártsága jobban lehetővé teszi, hogy a szoros családunkkal együtt hangolódjunk, készüljünk, díszítsük a lakást, díszeket készítsünk, megtanuljunk a gyerekekkel karácsonyi dalokat, verseket, együtt találjuk ki a menüt, együtt hajtogassuk a szalvétát. Tehát egyrészt azokkal, akikkel össze vagyunk zárva, ez egy többletlehetőség. Ugyanakkor viszont nagyon sok családban az ünnep arról is szól, hogy ilyenkor meglátogatjuk a távolabbi rokonokat, és ez most nagyon valószínű, hogy csak erős korlátozásokkal lesz lehetséges, ha egyáltalán lehetséges lesz. Ez sok családban aggodalmat kelt, szóval másfelől egy ilyen korlátozottság biztosan hiányként jelentkezik. Azért hangsúlyozom ezt, hogy kettős, mert hazánkban hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a korlátokat lássuk, csak a nehéz részét, csak a hátrányát. Ezért szeretném fölhívni a figyelmet, hogy mennyire fontos, hogy a lehetőségeket is meglássuk és megtaláljuk.

A pozitív kilátásnak és a karácsony valódi üzenetének, a szeretetnek milyen szerepe van az ünnepekkor?

Nagyon egyetértek, hogy fontos az ünnepek valódi üzenetét megtalálnunk. A karácsonyból ugyanis az utóbbi időben egy ilyen „vásárold magad rommá” ünnepet csináltunk, pedig messze nem erről szól. A karácsony a keresztény testvéreink számára a születés ünnepe, azok számára, akik pedig nem hívők, szintén a szeretet, az egymás felé fordulás ünnepe. Az, hogy van egy kitüntetett időszak az évben, amikor hangsúlyozottan figyelünk a szeretteinkre, a szeretetünk kifejezésére, lélektanilag abban segíthet bennünket, hogy ezt máskor is megtegyük. Egy évben nemcsak egyszer érdemes azt mondani, hogy szeretlek, nemcsak egyszer érdemes átölelni egymást, hanem sokkal többször. És az, hogy van egy ilyen kitüntetett időszak, ahol minden erről szól és erre vesz rá bennünket, átélhetővé teszi mindezt. Az ünnepnek az a lelki üzenete, hogy amit megünneplünk, az máskor is fontos.

Említette, hogy túlságosan is előtérbe került a vásárlás. Gyakran találkozunk azzal a tanáccsal, hogy drága holmik helyett időt és figyelmet, magát a szeretetet ajándékozzuk az ünnepekkor. Hogyan lehet ezt megoldani?

Gary Chapman munkásságát szeretném idézni, aki azt mondja, hogy a szeretet kifejezésének nagyon sokféle módja van, legalább öt. Ebből csak az egyik a szeretet tárgyiasult kifejezése, vagyis az ajándékok. Hívjuk tehát segítségül az összes szeretetnyelvet. Nem egy nyelve van ugyanis a szeretetnek, hanem sok, és nagyon fontos, hogy a gyerekeinknek megtanítsuk az összeset. A szeretet az nem a nagy játék autó: az is egy érvényes szeretetkimutatás, de csak az egyik formája. Azt tanácsolom, hogy a szeretet összes kifejezési módját használjuk. Hívjuk segítségül az érintést, az elismerést, az egymással töltött minőségi időt és az egymásnak tett apró gesztusokat is.

(A borítóképen: Kozma-Vízkeleti Dániel: a szeretet kifejezésének nagyon sokféle módja van)