60 éve élnek boldogan

Gasparics Jánosné 14 éves volt, Gasparics János pedig 19, amikor megismerkedtek. Három hónappal megismerkedésük után a hatóság egyedi engedélyével össze is házasodtak. Nagy szerelem volt az övék, melynek gyümölcseként később kilenc gyermekük született. Marika úgy emlékszik vissza a hatvan évvel ezelőtt történtekre, hogy a szerelem azért is jött olyan gyorsan, mert „nagyon szép fiatalember volt János, nagyon megtetszett neki”. A gyermekeik közül nyolcan élnek, mert a legidősebb lányuk sajnos egy súlyos betegség következtében már pár éve elhunyt. A lányok vannak túlsúlyban a családban, a két fiú mindig el volt kényeztetve ennyi lány között – mondta nevetve Marika. Mindig is nagy családra vágytak, ő azért, mert neki nem volt testvére, a férje pedig azért, mert neki viszont sok testvére volt.

Ketten voltak egymásnak

Jelenleg négy gyermekük és azok családjai élnek a közelükben, a többiek Budapesten és külföldön, Lengyelországban, Németországban, Angliában laknak. Időközben sorban születtek az unokák, szám szerint tizenhat, és most már négy dédunoka is. Amikor össze tud jönni a család – mert most nem utazhatnak a járványhelyzet miatt –, akkor nagy összejöveteleket szoktak tartani az egyik lányuknak a családi házában, ahol elférnek. Az ötvenedik házassági évfordulón is nagyon szép ünnepség volt a művelődési házban, szinte kárpótlásként szolgált a fiatalkorban elmaradt lagzi helyett – mesélte Marika. Még anyakönyvvezető is volt az eseményen. Most azonban csak szűk körben jöttek össze. Szilva István, Sajóbábony polgármestere köszöntötte őket a hatvan, házasságban együtt töltött év tiszteletére, illetve az itthon tartózkodó gyermekek és unokák.

Bár annak idején Boldván indult el a közös élet, 1963 óta Sajóbábonyban laknak. Szinte mindenkit ismernek, és őket is sokan ismerik a településen. Marika a postán volt kézbesítő negyven évig, férje pedig segédmunkás volt élete nagy részében. János később az Észak-Magyarország kézbesítőjeként is dolgozott másodállásban 14 évig. Nem volt segítségük, a nagyszülőkre, és más családtagokra sem tudtak hagyatkozni, hiszen távol éltek egymástól. Így a kilenc gyermek nevelése, felügyelete kizárólag rájuk hárult. Ketten voltak, csak egymásra számíthattak. Sokszor nem volt könnyű, de a szeretet átlendítette őket a nehézségeken. A házasság szentsége nagyon fontos – fogalmazott Marika, aki mindig is házasság- és gyermekpárti volt. Szeretnek ilyen nagy családban élni, ahogyan sorban jöttek a gyerekek, egyre boldogabb lett az életük.

Ma már sajnos nem annyira fontos a fiatalok számára, hogy hosszú ideig kitartsanak egy kapcsolatban vagy házasságban. Valahogy nincs olyan türelmük és toleranciájuk – mondta Marika. Az ő gyerekei azonban megtanulták az egymás iránti tiszteletet, ezért többüknek már több mint húsz éve kiválóan működő házassága van. Igyekeztek jó példát mutatni gyermekeiknek, pedig Marikának nem volt ilyen tapasztalata. Az ő szülei nem maradtak együtt, mostohaapa mellett nevelkedett. Minden fiatalt arra buzdít, hogy próbálják ki bátran a házasságot, mert az csodás dolog, és lehetőleg sokáig maradjanak együtt, mert a gyerekeknek is többet ad az a család, amelyik egyben marad.

(A borítóképen: Gasparics Jánosné Marika és férje a polgármesterrel, Szilva Istvánnal)