Hálásak, hogy egyáltalán van fesztivál, és ott lehetnek

A filmipar és a filmfesztiválok is alaposan megsínylették a hónapok óta jóformán az egész világot sújtó koronavírus-járványt, melynek sajnos még koránt sincs vége. A szeptember 1-jén hazánkban életbe lépő határzár az oka, hogy ezen sorokat nem a Lido di Venezia sajtótermében írom két versenyfilm között.

Ok a bizakodásra

Szeptember 2-án nyitotta meg a kapuit a 77. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál. A Mostra Internazionale d’arte Cinematografica di Venezia az első nagy filmes mustra idén, mely szigorú járványügyi előírások mentén, kevesebb sztárral és résztvevővel, de mégis bizakodva várta az érdeklődőket. Ha beválik a „velencei modell”, útmutatást és reményt adhat az elkövetkező fesztiváloknak. Az év elejére tervezett filmfesztiválok ugyanis vagy online formában valósultak meg, vagy ahogy például a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál is, inkább az esemény elhalasztása mellett döntöttek.

Bár Cannes még reménykedett, hogy másfél hónappal eltolva, június végén megrendezheti a fesztivált, de végül erről is le kellett mondania. Hasonlóképpen járt a szomszédos A listás filmfesztivál, Karlovy Vary vagy Locarno is.

Közvetítik és formálják a kultúrát

A szeptember 2-i ünnepélyes megnyitóra éppen ezért Velencébe érkezett, a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál, a Berlinale, Cannes, Karlovy Vary, Locarno, San Sebastian és a BFI London Filmfesztivál művészeti vezetője is, hogy a velencei fesztiváligazgatóval, Alberto Barberával együtt ünnepeljék a Covid-korszak első nagyszabású filmes eseményét.

A művészeti vezetők által a színpadon felolvasott nyilatkozat a kölcsönös segítségnyújtás és összefogás jegyében fogalmazódott meg, mely természetesen a filmkészítőkre is kiterjed, hiszen nélkülük nem lennének filmfesztiválok. Az említett filmfesztiválok, és ennek Velence is ékes példája, nem pusztán a filmekről és a sztárokról szólnak, hanem meghatározó kultúraközvetítő, sőt kultúraformáló platformokká nőtték ki magukat az elmúlt évtizedek során.

A járványhelyzet újabb, szigorú biztonsági intézkedéseket hozott. A fesztivál látogatói korábban már hozzászokhattak

a táskáik, csomagjaik átvizsgálásához, melyet a 2001-es New York-i terrortámadás után vezettek be a világ vezető filmes mustrái, elsőként ­Cannes és Velence.

Idén Velencében ezenfelül kötelező mindenki számára az orrot és szájat takaró maszk viselése a fesztivál belső tereiben, ahogyan a vetítésekre belépés előtti lázmérés, illetve a szigorú ültetési rend is, mely szerint még az egy háztartásban élők sem ülhetnek egymás mellé. Mindez csökkenti az egyébként rendszerint zsúfolásig megtelt, akár ezer fölötti nézőszám befogadására kialakított termek kihasználtságát, de idén a fesztiválozók egészsége mindennél fontosabb.

Tilda Swinton csillogó maszkja

Korábbi fesztiválbeszámolóimban rendre hírt adtam arról, hogy milyen hosszú, tömött sorokban várakozunk egy-egy filmre a sajtós kollégákkal, idén azonban ennek elkerülésére bevezette a fesztivál a sajtósok számára az online regisztrációt, ami az első visszhangok alapján üdvözítő újításnak tűnik, és már most többen hangot adtak annak, hogy jó lenne ezt a gyakorlatot a sorban állás csökkentésére a későbbiekben is megtartani.

Hogy a maszkok meddig maradnak, még kérdéses, a nyitógála díszvendége, az Oscar-díjas Cate Blanchett jó példával járva elöl sebészi maszkban állt a fotósok elé, és csak rövid időre vette le azt, hogy enélkül is készülhessen pár kép róla. A gálán életműdíjjal kitüntetett Tilda Swinton pedig extravagáns stílusához és az eseményhez mérten csillogó, bár kevésbé funkcionális maszkot tartott az arca elé.

Szűkebb a kínálat

Noha a két színésznő nem győzte méltatni a fesztivál bátorságát és kifejezésre juttatni az esemény megrendezése miatt érzett örömüket, azért ez a Velence várhatóan mégsem olyan lesz, mint a korábbi években volt, különösen, ha a tavalyi évet nézzük, mely a később Oscar-díjjal jutalmazott Joker diadalmenetéről szólt. Idén szűkebb a filmkínálat, kevesebb a potenciális Oscar-esélyes, a sztárokról nem is beszélve. A rajongók és a hírességek közé is elválasztó palánk került, meghiúsítva az autogramkéréseket és közös szelfiket. Ennek ellenére az első beszámolókból az olvasható ki, hogy hálásak az ott lévő emberek, hogy egyáltalán van fesztivál, ők pedig részesei lehetnek.

Számunkra leginkább azért érdekes az idei Mostra, mert Mundruczó Kornél első angol nyelvű, amerikai–kanadai koprodukcióban készült filmje, a Pieces of a Woman is szerepel a 18 filmet számláló hivatalos versenyprogramban.

Mundruczó meghódítja Velencét

A hétvégi bemutató után úgy tűnik, Cannes és több más rangos nemzetközi fesztivál után Velencét is meghódította a magyar rendező.

Mundruczó és Wéber Kata forgatókönyvíró megrendítő alkotása, a Pieces of a Woman a születés öröme helyébe lépő veszteségről, gyászról és a traumák feldolgozásáról szól. Több vezető nemzetközi filmes szaklap, mint például a Variety is méltatta, külön kiemelve Mundruczó rendezői kvalitását, Benjamin Loeb operatőri munkáját, illetve a három főszereplő, a házaspárt megformáló Vanessa Kir­by és Shia LaBeouf, valamint a fiatalasszony édesanyját alakító, Oscar-díjas Ellen Burs­tyn játékát. A kritikák szerint a gyermekét szülés közben elvesztő Martha szerepében a leginkább a Korona című sorozatból ismert Vanessa Kirby élete legjobb alakítását nyújtja.

Mundruczó Kornél filmjén kívül egy másik magyar alkotásnak is szoríthatunk idén Velencében. Horváth Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmje a rendezők hete (Giornate degli Autori) elnevezésű programban mutatkozik be.

(A borítóképen: A nyitógála díszvendége, az Oscar-díjas Cate Blanchett jó példával járva elöl sebészi maszkban állt a fotósok elé)