Ropogós és aranysárga

A tél közepén minden évben megrendezik Miskolc-Görömbölyön a Forralt Bor és Tepertő Napot. Múlt szombaton a helyszínen megtudtuk a tökéletes tepertő készítésének a titkát.

Éppen kisült az ínycsiklandó, aranysárga finomság, amikor odaértünk a Tiszatarján Kft. standjához. A gusztusos csemegét a hatalmas üstből jókora szűrőkanállal meregették ki a forró zsírból. „Tarján kincse úgy, mint régen…” – ez állt Hagymási Zoltán, a cég marketing-szaktanácsadója kötényén, aki hangsúlyozta, hogy a legfontosabb a kezdet: jó termék csak jó alapanyagból készülhet.

Háromszor három

– Az önkormányzati tulajdonú húsfeldolgozó üzemünkben háztáji jellegű, tehát természetes takarmányon, természetes körülmények között nevelt sertésből készítjük a tepertőt és minden más termékünket. A következő, amire figyelni kell, hogy nem mindegy, milyen méretűre kockázzuk fel a szalonnát, mert ez meghatározza a tepertő minőségét, beltartalmát. Háromszor háromcentis kockákra daraboljuk. Az üstbe kevés alapzsírt teszünk, mert a szalonnakockák nem engednek rögtön zsírt, majd lassú tűzön, állandó kevergetés mellett, türelmesen várjuk, hogy a tepertőnk elkészüljön. Egy dologgal lehet elrontani a tepertőt, de azzal nagyon: ha odakozmál. Az is hiba, ha túlsütjük a tepertőt és az is, ha a végén szalonnás marad – avatott be a titokba Zoltán.

Felhívta a figyelmet: amikor hazavisszük a tepertőt, például egy tepertőfesztiválról, nem szabad a nejlonzacskóval a hűtőbe tenni.

– Öntsük ki egy tálba, tegyük a spájzba, hűvös helyre, hogy legyen levegőn. Aztán kissé sózzuk meg, és parasztkenyérrel, lila hagymával fogyasszuk. És hogy el ne rontsuk a gyomrunkat, kísérjük le egy kis borral.

Mennyei tepertőkrém

Azt is megtudtuk, hogy az első osztályú tepertő a sertés hátszalonnájából készül. Valamint azt is, hogy a sütés után az üst alján maradó apró tepertőmorzsákból mennyei tepertőkrémet készíthetünk. Pirítósra kenjük, újra jöhet a lila hagyma, és akár egy főétkezést is letudhatunk vele.

Tepertőt azonban nemcsak üstben lehet sütni, hanem otthon, a konyhánkban is.

– Vegyünk egy jókora lábast, tegyünk az aljára egy kis zsírt, majd a felkockázott szalonnát. Itt is fontos a jó alapanyag. Folyamatosan kevergetve, lassú tűzön süssük ki a szalonna zsírját. Így is nagyon finom lesz, bár a szabadban történő üstben sütés fílingje hiányzik majd – tette hozzá Zoltán, aki rendkívül büszke a település húsfeldolgozó üzemére.

Helyben helybelit

Mint mondta, belügyminisztériumi támogatással épült, és azonkívül, hogy minőségi termékeket készítenek, az is fontos küldetésük, hogy munkát adnak a korábban munkanélküli helyieknek. Ők most a közmunkaprogram keretében dolgoznak, és elsajátították a szükséges szakmai tudást. Büszkén mutatták a rendezvényre elhozott termékeiket. Számos házias jellegű hústermék kerül ki az üzemükből. Gyártanak disznóbélbe töltött vastagkolbászt, parasztmájast, érlelt sonkát és tarját. Kínáltak pörcöt, tradicionális nyári turistát, abált és csíki szalonnát, különféle sonkákat, kolbászokat és tarjákat is.

– A szlogenünk nem véletlenül az, hogy „Úgy, mint régen…”, hiszen nagyszüleink tradícióit szeretnénk megmenteni – fogalmazott végül Zoltán.