Vendégjegyzet - Tér és idő az információs korban

A hagyományos értelemben vett médiatér a 21. század elejére teljesen átrendeződött. Az egyén tömegkommunikációs kapcsolataiban mind inkább az internethasználat a meghatározó platform. Dr. Nagy Zoltán jegyzete.

A világhálón pedig több eszközrendszer/funkció harcol egymással a tartalomszolgáltatásban. A net – Richard Gregory szerint – olyan világot hoz(hat) létre, amely már túlmutat értelmünk korlátain és olyan módon közelíti meg fogyasztóit, ami legtöbbször az információszerzés/nevelés normatív funkciójával szembe megy. Ahogy Fejtő Ferenc mondja: „a médiának óriási felelőssége van abban, hogy a társadalom tévelygéseit a helyükre tegyék”.

Faludy György gondolata, akinek – igazolható módon – aligha vitatható megállapítása: „A bajok egyik gyökere, hogy kipusztulóban az emberi létforma alapvető eleme, a beszélgetés”. Bernard Goldberg megállapítása miszerint: „az ezredforduló gyermekei az üresség, az elidegenedés vermébe esnek”. Ezzel együtt a társadalom atomizálódása jelenik meg, George Gerbner szerint – paradox módon – a társadalom homogenizációjával. Elisabeth Noelle az ún. „véleményklíma” teremtéséről ír, míg Denis McQuil azokról a szociális ágensekről, amelyeket a média közvetít.

Vagyis, a médiahasználat (különösen annak legújabb technikai generációs vívmányai) igenis hatással vannak hétköznapjainkra. Kommunikációs stratégiákat formálnak, minden „gyermekbetegségük” ellenére. Különösen igaz ez az ún. Y–nemzedékre (a mai tizen- és huszonéves korosztályra), akiknél keveredik az illúzió/fikcionalitás/virtualitás és a szigorú valóság. Tari Annamária úgy véli: társadalom-lélektani felismerésre van szükség a generációk kapcsolatrendszerében. Megváltozott ugyanis a személyiségek „működése”, gyorsabb lett a világ, az őszinteség kihalóban. Örömök és bánatok „övezik” az internetfelhasználókat.

Megváltoztak a kommunikációs architektúrák, az internettel, illetve az e-digitalizmussal, alapvető változásoknak vagyunk tanúi kommunikációs státuszunkban. A tér és idő dimenziójában immár nincs áthidalhatatlan távolság. Az internetezők mindig, mindenkor elérik egymást. (Más kérdés, a szupersztráda érték– és normahordozása. A kultúrafelfogás ui. akármilyen felületen - egymás kölcsönös tiszteletben tartásában is – elvárható a hit, a szeretet, a szolidaritás reményében. Csepeli György azonban a „színe mellett a fonákját is” felveti a netnek: „az internethasználat egy társadalomban akkor éri el a kritikus pontot, amikor az internet elveszíti technológiai újdonságértékét és összekapcsolódik a kultúrával”.

A tömegszemléletű tartalom a differenciálatlan preferenciákon, az új médiahasználaton, a digitális konvergencián, és az interakcionalitáson (folyamatos párbeszéden), egyáltalán a kultúrateremtő szolgáltatáson alapul. A pragmatikus üzenetek a médiafogyasztók hasznára vannak, leszámolnak a téves toposzokkal és mítoszokkal. A médiaszinergizmusnak csak egyik (bár mára nem elhanyagolható része) a netről való tájékozódás, ami ha csak a világhálót használjuk, e(l)-butuláshoz, sőt akár funkcionális analfabetizmushoz vezet(het). A kommunikációs kultúra ui. hosszú távon kiveti magából az irreleváns információkat, természeténél fogva koherenciákat keres, még a fogyasztói társadalomban is.

A jellegzetes felhasználási módokban a kutatások egybeesnek. A felhasználók egyharmada „élménykereső”, akik a szó klasszikus értelében csak játszanak a gépen. Nagyjából azonos arányt képviselnek „az információt és tudást keresők”, akik már komolyabb „varázslatokra” is számítanak a neten. Egyötödük a „mindenevő”, vegyes felhasználó. Az „E-elit” tagjai – minden hatodik tartalomkereső – már akár a közélet/gazdaság megértéséhez is segítségül hívja a netet. Fentiekből következik: az internet nem való „felkészületlen/felkészítetlen” gyermek/felnőtt keze ügyébe és gondolatvilágába. A netnek a parancsot, mi, emberek adjuk. Az egyén értelmes megnyilvánulásához mindenkor hozzátartozik a társadalmilag elvárható kínálati szelekció.

Ezért is vagyok szkepticizmussal vegyes optimizmussal a netvilág forradalmasította kommunikáció iránt. A használat okszerűsége ui. determinálja az emberiség jövőjét. A paternalista politika alól felszabadult polgárok gyakorta nem tudnak mit kezdeni az információhalmaz szabadságával. Pedig az Európai Bizottság kerek évtizede megfogalmazta: „A tömegkommunikációnak nemcsak abban van része, hogy MIT látunk a médiából, hanem abban is, HOGYAN látjuk a médiát?!”.

Dr. Nagy Zoltán