Momo, avagy harc a szürkék ellen

Debrecen – Örömünkre szolgál, hogy újabb gyerekelőadással rukkolt elő a Csokonai Színház, ezúttal Michael Ende Momó című regényéből készült színpadi adaptációt láthatja a nagyérdemű Horváth Patrícia rendezésében.Michael Ende neve valószínűleg ismerősen cseng a debreceni publikum számára (is), hiszen az 1995-ben elhunyt német író regényének, A végtelen történetnek filmváltozatát óriási sikerrel játszották a ’80-as években a mozik, illetve az ehhez készült azonos című betétdalt (Never ending story) Limahl tolmácsolásában a rádiócsatornák.

A Horváth Patrícia által színpadra állított Momó ősbemutató, tehát az eddigi négy (német és olasz nyelvű) megfilmesítés, megzenésítés (1978-ban opera született a műből), és az 1974-es legjobb német ifjúsági regény-díj dacára hazánkban (a megjelenés után 40 évvel!) először csak itt és csak most a Csokonai Színházban látható.

A történet, mint minden mese, a jó és a rossz küzdelméről szól, jelen esetben a mindenkit meghallgató, kis békebíró Momó és a várost ellepő Időtakarékszövetkezet dolgozói, a szürke urak közötti ellentétről, ellenérdekről, avagy az egymásra odafigyelő és a „hagyjál békén, nem érek rá” típusú emberek „harcáról”. A helyszín egy dél-olasz kisváros, ahol váratlanul megjelenik egy árva kislány, akinek lelkülete, gondolkodásmódja annyira eltér a többi városlakóétól, mint amennyire Exupéry Kis hercege a nagy „fölnőttektől”. Különleges adottságokkal bírt: képes volt meghallgatni másokat, megbékíteni a haragosokat, jókedvre deríteni a búslakodókat. Ám egy nap szivarozó, hamuszürke emberek lepték el a várost, és addig-meddig győzködték a polgárokat, hogy mondjanak le a „felesleges” dolgokról (baráti csevegésről, idős szülőkről való gondoskodásról, közös játékról…stb.), spóroljanak az idejükkel, míg azok parancsvégrehajtó, üresfejű robotokká nem váltak.

Ám az író optimizmusának, humanizmusának köszönhetően happy enddel zárul a sztori: Momo visszaszerzi az emberek számára az ellopott időt. Nem túl nehéz rájönni a darab kissé didaktikus üzenetére, s egyben aktualitására: szakítsunk időt a facebookozás, youtube-ozás, msn-ezés között egymásra (is), beszélgessünk többet örömeinkről, bánatainkról, kétségeinkről, reményeinkről – természetesen személyesen, élő szóban. Napjaink népszerű dél-amerikai írója, Coelho úgy véli: „Ha meg akarjuk változtatni a világot, vissza kell térnünk abba a korba, amikor a harcosok leültek a tűz köré, és történeteket meséltek.”

A produkció rendezője nagy hangsúlyt fektetett a két világ egyértelmű elkülönítésére, a képzeletbeli városka lakói szakadozott ruháikkal éles kontrasztban állnak az Időrablók fényes, szürke öltözékével, a szürkék „fő gonoszát” különböző sejtelmes fény- és hangeffektusokkal tette még félelmetesebbé.

Alkotótársaival kifejezetten gyermekcentrikus, viszonylag könnyen befogadható „színházat” hívott életre. Meglehetősen kopár, lepusztult, ugyanakkor a Homo ludens-i igényeket teljesen kielégíti Ondraschek Péter több funkciót is betöltő, javarészt autógumi-abroncsokból álló díszlete. Ehhez a rideg, szegényes színpadképhez harmonizálnak Mészáros Zsófia gyerekszereplőkre tervezett ruhái. A Szürke urakat „megsokszorosító” jelmezeiért külön dicséret illeti, elképesztően látványos, ahogyan egy köpenyből három, egymástól függetlenül mozgó fej „nő ki”! A főbb szerepekben a felnőttek mellett két nagyobbacska iskolást, Kecskés Csengét (Momó) és Gál Leventét (Gigi) is láthatunk.

Gál Levente játékán látszik bizonyos magabiztosság, ami nem csoda, hisz már nem teljesen kezdő, szerepelt a Valahol Európában című musicalben is.) A kisebb jelenetekben résztvevő gyereksereg lelkességében nincs hiány, sőt még hangszeres tudásban sem; az egyikük zongorázik, a másik hegedül, van, aki gitározik, mások dobolnak, furulyáznak, fuvoláznak.

A legnagyobb tapsot – „a mi esténken” – megérdemelten Bakos Kiss Gábor kapta, annak ellenére, hogy ő testesíti meg a félelmetes Szürke Ügynököt. Jól áll neki a gonoszság, s immár sokadjára bizonyítja be, hogy prózai színpadon is megállja a helyét.

A többi epizódszerepben Mercs János (Beppo), Olt Tamás (Hora mester), Vranyec Artúr (Vendéglős/Rendőr/Szürke úr), Dánielfy Zsolt (Fusi úr), Bakota Árpád (Kőműves/Szürke elnök), Kiss Gergely Máté (Teknős), Edelényei Vivien (Bibi baba, Titkárnő) és Szanyi Sarolta (Bemondó/Titkárnő) örvendeztette meg a publikumot.

Hassó Adrienn