Nézőpont: Józsika

Talán megbocsátja nekem a debreceni válogatott labdarúgó, Varga József, hogy csak így „lejózsikázom", de egyrészt másfél évtizednyi korkülönbség van köztünk – fájdalom, az én javamra –, másrészt pedig szinte egy ország, de legalábbis minden Loki-drukker így becézi, ami a népszerűség csalhatatlan jele. Tamás Nándor jegyzete

A futballista az első riportalanyaim között volt e lap hasábjain, akkor még az NB II-es DVSC-DEAC játékosaként várta a Honvéd elleni Magyar Kupa-mérkőzést, emlékszem, feltűnően mértéktartóan és szerényen nyilatkozott a meccsel kapcsolatos várakozásairól. Abban a pillanatban még egyikőnk sem sejtette, hogy hamarosan a Bajnokok Ligája elitkörébe lövi a Levszki ellen a DVSC-t és mondjuk a Fiorentina kárára fog fáradhatatlanul robotolni Alberto Gilardinoék ellenfeleként.

Idővel a válogatottnál is felfigyeltek a teljesítményére, mostanra pedig, ugyan jobbhátvédként és nem szűrőként, alapembere lett az Egervári-gárdának. Történt mindez elképesztő sebességgel, bő két esztendő alatt, jelenleg pedig úgy áll a dolog, hogy Varga Józsi a legfelkapottabb debreceni labdarúgó külföldön, sokan biztosra veszik, a tavasz beköszönte már nem piros-fehér mezben találja majd.

Józsi érettebb, jobb futballistává vált ez alatt a két év alatt, de a közvetlensége és a szerénysége semmit sem változott. Ezért is hiányozni fog a lokistáknak, ha egyszer tényleg veszi a tarisznyáját és eligazol.

Tamás Nándor