2011.09.09. 13:34
Nézőpont: Tetsszen a hatalomnak
<em>Átnevezünk, elnevezünk, nevet váltunk, keressük a régit, vagy éppen az újat – mindazt, ami szakít az előző évek, évtizedek, választási ciklusok emlékével. Elvégre jelezni kell minden szinten, hogy más az úr szerte e hazában. Ez pedig nemcsak 2010-re igaz, hanem 2002-re is, 1998-ra is, 1994-re is és 1990-re is igaz volt. Egyszer a nemzetet kellett hangsúlyozni, majd utána az országot. Most éppen a nemzet van soron.</em> <strong>Kovács Zsolt jegyzete</strong>
Átnevezünk, elnevezünk, nevet váltunk, keressük a régit, vagy éppen az újat – mindazt, ami szakít az előző évek, évtizedek, választási ciklusok emlékével. Elvégre jelezni kell minden szinten, hogy más az úr szerte e hazában. Ez pedig nemcsak 2010-re igaz, hanem 2002-re is, 1998-ra is, 1994-re is és 1990-re is igaz volt. Egyszer a nemzetet kellett hangsúlyozni, majd utána az országot. Most éppen a nemzet van soron. Kovács Zsolt jegyzete
Természetes tehát, hogy minisztériumaink, országos közintézményeink leginkább a nemzet, nemzeti szóval kezdődnek: Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Nemzetgazdasági Minisztérium, Nemzeti Együttműködési Hivatal, Nemzeti Üdülési Hivatal, Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság – hogy csak néhányat említsek a több százból. A mostanra talán befejeződött névváltoztatási dömping tehát jogos volt ezúttal is, mint ahogy az elődöknél sem volt ez másként; új éra, új politikai, új célok; akiknek feladata formálni, megválasztani a neveket, természetes, hogy úgy és olyat kreálnak, ami az aktuálisan hatalmon lévők szája íze szerint való. Ebben az évben azonban valami újnak is tanúi lehettünk. Pontosabban nem új, csak a hatalom birtokosai elővették és leporolták a két évtizeddel ezelőtti divatot. Közterületek, utcák, terek neve változott ott, ahol szerintük ezt meg kellett tenni. Sőt, ez az első számú repülőterünket is utol érte. Ferihegy – Liszt Ferenc repülőtér. Moszkva tér – Széll Kálmán tér. Ezek a legjelentősebb változtatások.
Az, hogy vannak, akik bosszankodnak a minisztérium, utca, közterület neve változásán, természetes. Mert valljuk be őszintén, ezeket ki akarja nyomon követni? Amikor az, hogy egy intézményt, utcát vagy teret hogy hívnak, a funkcióját tekintve édesmindegy. Az viszont már nem, hogy abban milyen munka folyik, milyen életminőséget vagy közlekedési feltételt produkál az utca, a tér. A név – szerintem – csak felszín. Lehet az bármennyire is magasztos, hangzatos, tetsző a hatalmon lévőknek, ha attól a tartalom jottányit sem változik. Ebben az esetben pedig ez lenne a lényeg, a többi csak külsőség, látszat, máz. Bár tudom, sok embernek ez a lényeg.
