Színházak Éjszakája Miskolcon - A színész a lelkével dolgozik

Miskolc - Több mint félezren merültek el a Színházak Éjszakájában.

Ma amúgy is éjszakáznék, hiszen ma van a születésnapom! – kezdte Molnár Sándor Tamás szombat este.

– Gyakorlatilag lendületben vagyok tegnap este óta: hajnalban értem haza, elkéstem a próbáról. Szégyen vagy nem, 46 évesen ezt is megéltem… Igaz, egyszer, nagyon fiatalon előfordult velem hasonló, amikor Müller Péter Sziámi rendezte az Antigónét. Háromnegyed 2-kor értem be, ám tudni kell, hogy 2-ig tart a próba, ráadásul ez egy főpróbahét volt… Elnézést kértem, miközben Péter kérdezte, hogy voltak-e csajok az éjszaka, és hogy ittam-e? Megbánóan bólogattam az igenek közepette, erre Sziámi annyit mondott: „Akkor minden rendben van!”

A szombat éjszaka viszont a színházkedvelőké volt.

– A héten Pesten voltam egy munka kapcsán, és ahogy hallottam, a színészek rettegtek ettől az éjszakától – mondta a színművész. – Ez egy országos macera nekünk. Hogy miért kell félkész dolgokat megmutatni. A színészek akkor szeretnek kiállni, amikor azt érzik, hogy kész a dolog. Persze ennek megvan a varázsa! Jönnek a nézők és belekóstolnak egy próbafolyamatba, ahol instruálnak, amikor nem sikerül úgy a tánclépés. Ez lehet mulatságos is. A ma este erről szól.

Nagy sikerrel

Satáék a Minden egér szereti a sajtot próbájába engedtek bepillantást a Csarnokban, egy zenés egyveleg keretében – nagy sikerrel.

– Zseniálisan van hangszerelve! Egy száraz kottából, unalomból, már-már Despa­cito készült – örvendezett.

Egy „házzal” odébb, a Festőtárban Béres Attila direktor „rendelt”.

– Ez egy nagyon szép hagyomány! – kezdte még a fogadóóra előtt. – Egy picit bepillantást engedünk abba, hogy mi is a színész, a rendező munkája. Hogy néz ki egy színház. Izgatottan várom, mert egy különleges performance-szal is készülünk.

Felvetésünkre, hogy a szakma egy része tartott az estétől, az igazgató úgy felelt, hogy van benne igazság.

– A színész mindig a lelkével dolgozik! Egy asztalos a fával, ám a színésznek nincs ilyen eszköze, kizárólag a lelke, a személyisége van. Amikor nincs kész egy szerep, fél a színész, hogy sok minden kiderülhet. Az is, hogy ez nem egy könnyű mesterség. – mondta.

A program zárásaként a Nagyszínházban több mint 500 ember énekelte el egyszerre a Marica grófnőből jól ismert „Ringó vállú csengeri violám” kezdetű slágert.

ÉM-JLI

Nézők mondták

Pataki Lajosné: „Szeretjük a színházat, nagyon tetszik a rendezvény! Eddig is sejtettük, hogy egy előadásban mennyi munka van, de amit mutattak belőle, az a képzeletünket is felülmúlja, hogy mennyit dolgoznak azért, hogy ilyen színvonalon tudjon a színház működni. Az ember egyébként nem is gondolná kívülről, hogy mekkora ez az intézmény. Fantasztikus!”

Kiss Ferenc Lászlóné: „Először vagyunk itt a családdal, nagyon örülünk, hogy részt vehetünk az eseményen, a lányom ötlete volt, hogy jöjjünk. Évtizedek óta járunk a miskolci színházba, de az egri és a debreceni teátrumba is, van összehasonlítási alapunk. Fantasztikus a repertoár!”