2017.02.23. 11:19
Tragédiák az irodában
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Életünk legnagyobb részét munkával, munkahelyen töltjük, így a munkatársak között természetes módon kialakul olyan kötődés, ami egymással törődést is jelent, vagy akár barátságot. A kollégák nem közömbösek egymásnak egy egészséges szervezetben, ennek gazdasági és emberi okai, hasznai is vannak.
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Életünk legnagyobb részét munkával, munkahelyen töltjük, így a munkatársak között természetes módon kialakul olyan kötődés, ami egymással törődést is jelent, vagy akár barátságot. A kollégák nem közömbösek egymásnak egy egészséges szervezetben, ennek gazdasági és emberi okai, hasznai is vannak.
A jól együttműködő kollégák hatékonyabban dolgoznak, és egy kellemes érzelmi-értelmi légkörben jól is érzi magát mindenki, így a fluktuáció is kisebb.
Néha azonban tragédia történik: akár egy válás, vagy haláleset vagy tartós betegség a családban, vagy maga a kolléga lesz súlyos beteg. A szervezeti „közös lélek” dolgozni kezd: a kollégák empátiát mutatnak, segítségüket ajánlják fel, részvétet nyilvánítanak, folyamatosan érdeklődnek a beteg hogyléte felől.
Ezzel viszont nagyon óvatosan kell bánni, mert lehet, hogy inkább ártunk, mint használunk vele. Lehet, hogy a kolléga épp kiszakadni vágyik a tragédiával telt környezetből, és a munkahely, munka maga a menekülési lehetőség számára. Ezért az első lépést mindenképpen meg kell hagyni neki. Ha megtudjuk, hogy haláleset történt a családban egy részvétnyilvánításon túl többet ne tegyünk – ha csak nem ő maga kér segítséget, vagy ő maga dönt úgy, hogy beszélni akar róla. Ne kíváncsiskodjunk, mert valószínűleg nem tesz jót neki, ha el kell mondania részleteiben, hogy pl. hogyan halt meg balesetben a gyermeke…
Ha hosszabb távon megoldható problémája adódik, pl. tartósan beteg lett a gyermeke, ne érdeklődjünk folyamatosan. Jó szándékkal érdeklődve, valóban törődve a kollégával is eljuthatunk oda, hogy többször el kell mondania: még nincs változás, nincs javulás, nem történt semmilyen előrelépés. Ez az ő javát sem szolgálja, hiszen pont azt mondja ki az érdeklődésre válaszul, amivel nehéz szembesülnie. És valószínűleg a családtagok is érdeklődnek, nekik is el kell mondania. Ha egyébként rossz prognózisú, halálos betegségről van szó, akkor is próbáljuk megállni a vigasztalást. Nem tudjuk, akarja-e hallani, vagy inkább távol tartaná magától a témát, legalább a munkahelyen. Ha érdeklődünk, ezt tegyük ritkán, és a beszélgetés végén kérdezzük meg, mikorra vár változást. Annál előbb ne érdeklődjünk újra.
Kattints ide a folytatásért!