Hagyományőrzés: rececsipke készül Szomolyán

Szomolya - Nem eladásra, hanem nemzetközi kiállításokra készülnek az alkotások.

Ebben az évben is folytatódik a hagyományőrző közmunkaprogram Szomolyán, az előző esztendőhöz képest eggyel többen, heten készíthetik a rececsipkét az önkormányzatnál. Munkáikból múlt héten kiállítás is nyílt Mezőkövesden, ahol egy hónapig tekinthető meg a tárlatuk.

Közösséget is formált

– A recét a mezőgazdasági munkák mellett, jövedelemkiegészítő forrásként művelték elődeink. Ezen kívül közösséget is formált, hiszen nem otthon, az asztalra borulva csinálta az asszony, a lány vagy a meny, hanem összejöttek egy-egy utcában többen, 5–6 család, s munka közben énekeltek, pletykáltak, beszélgettek. Ez volt a közösségi élet – emelte ki Guczi István, Szomolya polgármestere. Elárulta, a rece az 1960–70-es években reneszánszát élte a faluban, de még az 1980-as években is csinálták páran, többek között az ő édesanyja is, aki Németországba 10–12 méter hosszú oltárterítőket készített.

– Három-négy idősebb asszony művelte még a recekészítést, s az egyik volt utcabelim, Szabó Józsefné, Csire Gizi néni állandóan unszolt, hogy meg kellene tartsuk a hagyományt, kultúrát. Engedtem neki, s 2013-ban tanfolyamot szerveztem helyi szinten, hogy az idős asszony átadhassa a fiataloknak a tudását. A művelődési házba hirdettem meg a foglalkozást, úgy voltam vele, ha 3–4 fiatal eljön, akkor már sikerünk van. Legnagyobb meglepetésemre 29 fiatalasszony jött el, tudomásom szerint közülük 20-an ma is csinálják a gyönyörű kézimunkát, nem üzletszerűen, hanem bemutatásra, otthoni szobaékesítésre. Velük eljött négy idős asszony is, akik vállalták, hogy átadják tudásukat. Ehhez nem kis türelemre, odafigyelésre van szükség – mesélte a polgármester.

Elárulta, 2015-ben írták ki a munkaügyi központban a közmunkaprogram helyi sajátosságok pillérét, és sikeresen pályáztak rá a recével, bemutatták, mit jelent, s, hogy ez óriási értékteremtő.

– A költségvetésben viszont ez nem jelenik meg, mert nem eladási értékre van szükségünk. A három év alatt elkészült munkák eszmei értéke több tízmillió forintra tehető, de nem azt kell néznünk, hogy egyet el tudnánk adni 40–100 euróért, hanem azt, hogy megmarad hagyományként, örökségként. Az a célunk, hogy Európában mindenhol megjelenhessünk kiállításokon. Vettünk már részt nemzetközi kiállításon, Kiskunhalason, s szeretnénk idén is megjelenni. Most azonban Matyóföldön van egy hónapos kiállításunk. A támogatás jóvoltából megvannak az eszközeink ahhoz, hogy a legmodernebb formában tudjuk bemutatni az alkotásokat – hangsúlyozta programjuk lényegét Guczi István.

Eszmei értéket

Mint mondta, később, ha nem lesz közfoglalkoztatásban támogatott az eszközbeszerzés vagy a bér, akkor sem hagyják abba, hanem az önkormányzat alkalmazásában csinálják tovább. A gazdasági oldala viszont akkortól más lesz.

Míg értékteremtőként, értékesítési oldalról nem merül fel a recekészítés, addig nem állnak le. Nem önkormányzati jövedelmet, hanem eszmei értéket akarnak teremteni, s hogy ezt az örökséget be tudják bárhol mutatni. Már közelítenek ahhoz, hogy be tudják mutatni bárhol a tudásukat.

- Tóth Balázs -

Summások hozták

Guczi István polgármester elmesélte, a recekézimunka nem Szomolyához köthető, sőt Kelet-Ázsiából származik, ahonnan előbb Olaszországba, majd hazánkba, az Alföld déli részére, Hódmezővásárhelyre került. A századforduló után, mint más települések szegénysorban lévő emberei, Szomolya mezőgazdasági dolgozói is rákényszerültek, hogy summáskodjanak. Nem számított a távolság, oda mentek, ahol munkát és nagyobb megbecsülést kaptak.

Így jutottak el Hódmezővásárhely környékére a szomolyai asszonyok. Ott megtanulták a recekészítés összes fortélyát, s a községben is meghonosodott ez a csipkefajta.