Pedagógusnap - Minden iskolában más volt a feladat, de mindegyikben megtalálta a szépséget

Encs - Encsi pedagógus lett „Az év tanítója” a 4. osztályosokat tanítók között.

Kovác Teodóra Sarolta sokféle iskolában tanított, sokféle gyermeket nevelt már, de minden intézményben megtalálta munkája örömét és célját. Mint mondja, szerencsésnek érzi magát, mert most olyan iskolában dolgozhat, az encsi Szent László Katolikus Általános Iskolában, ahol sok tehetséges diákot oktathat, és akik a különböző tanulmányi versenyeken örömmel vesznek részt.

Kovác Teodóra nyerte el az idén „Az év tanítója” díját, melyet a Hebe Kft. adományoz azoknak a lelkes pedagógusoknak, akik a Böngész versenyben részt vevő diákok és szüleik jelölése alapján kiemelkedő munkát végeznek. Az encsi pedagógus a 4. osztályt tanítók kategóriájában kapta a díjat. Diákjai és a szülők többek között ezt írták róla: „Lelkiismeretes, pontos és következetes pedagógus. Határozott és rendszeres felkészítő munkájának köszönhetően sok gyermek jut el versenyekre. Türelme határtalan.”

Garázsajtó-tábla

Úgy emlékszik, már gyermekkorában megfogalmazódott benne, hogy másokat megtanítani valamire, másoknak segíteni jó. Édesapja görögkatolikus pap volt, így több helyen is laktak. Amikor Perén éltek, a garázs ajtajának a belső felülete táblaként szolgált. Sok hátrányos helyzetű gyermek lakott a településen, és Teodóra nagy odaadással magyarázta el nekik a matematikát vagy mást krétával a kezében a garázsajtó-tábla előtt. De meghatározó volt számára az akkori tanítója, Veres Ferencné Ács Katalin személyisége is. Olykor azon kapja magát, hogy úgy szól a gyerekekhez, úgy magyaráz nekik, ahogy annak idején első tanítónénije.

Átformálták

Pályája egyik legmeghatározóbb élménye volt az a 6 év, amikor Fügödön (ma Encs egyik városrésze) tanította a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket.

– Érdekes volt a nehéz sorsú gyerekek mindennapjaiba belecsöppenni. Elfogadtatni magam velük és elfogadni őket. Ott kellett szembesülnöm azzal, hogy ezeknek a gyerekeknek nem az volt a fő gondjuk, hogy megtanulták-e a leckét, hanem hogy van-e felszerelésük, el tudtak-e jönni iskolába és hogy biztosítottak-e számukra a legfontosabb higiéniai körülmények. Miközben tudtam, hogy nekik is meg kell tanítani a tananyagot, és hogy a képességeikhez mérten belőlük is ki kell hozni a maximumot. Nehéz volt, kemény volt, de szép volt az a hat év – jegyzi meg a pedagógus. – Azok az évek átformálták a gondolkodásomat, az élethez való viszonyulásomat. A szegények és a mások iránti felelősségem nemcsak a tanításban, hanem az élet minden területén átalakult. Amikor eljöttem onnan, szorongó szívvel tettem. Az biztos, hogy akik ott tanítottak és tanítanak, rendkívül értékes munkát végeznek – teszi hozzá Teodóra.

Szeretve nevelni

Az encsi iskolában annak megalakulása óta, tehát 2012-től dolgozik. Kérdezzük tőle, mi a pedagóguspálya szépsége.

– A mottómmal válaszolnék, amit a Böngész verseny szervezőinek is elküldtem: „Szeretetben nevelni és szeretetre nevelni, odaadásban nevelni és odaadásra nevelni!” Hiszen tudjuk, hogy pedagógusként meghatározó személyiségek vagyunk minden gyermek életében. Tudjuk, a gyerekek felnéznek ránk, a pici kis titkukat megosztják velünk, elsőben még anyának szólítanak minket, mi pedig ölbe vesszük és megsimogatjuk őket. Tehát az emberközeliség is nagyon fontos, nem csupán a tananyag – fogalmaz a pedagógus.

- Hegyi Erika -