A szalaszendi királylányok

Szalaszend - A falu szinte minden házában van egy-kettő Magdika néni rongy­babáiból.

Vidám szemű, mosolygós arcú, piros ruhás baba ül az Encsi Városi Művelődési Központ irodájának egyik polcán. Optimista tekintettel szemléli a művelődési ház dolgozóinak munkáját. Kércsi Tibor, az intézmény igazgatója elárulja, a babát egy szalaszendi asszony készítette, de nemcsak ezt az egyet, hanem több százat, és ha szeretnénk a 78 éves Magdika nénivel megismerkedni, szívesen elvisz minket hozzá. Természetesen kapunk az alkalmon, és meg sem állunk a szomszéd faluig, Szalaszendig, ahol Kalecsár Józsefné takaros háza előtt parkolunk.

Magdika néni ugyan meglepődik egy kicsit a váratlan vendégek láttán, de őt igazán soha nem lehet meglepni, mert mindig van otthon egy kis süti és innivaló, amivel a vendéget szívesen kínálja. De a lelkünkre köti, hogy ha legközelebb erre járunk, mindenképpen telefonáljunk, mert akkor olyan finom sütit süt, amilyet még nem ettünk. Természetesen megígérjük, majd rögtön a babákra téved a tekintetünk. Most csak négy van itthon, mert Magdika néninek nemcsak a babák készítése ad örömet, hanem az is, ha azokat elajándékozhatja és mások is örülhetnek nekik. A piros ruhás igazi királylány, még gyöngyökkel körberakott korona is díszeleg a fején.

– Már vagy 500 babát készítettem, Szalaszenden nincs olyan ház, ahol ne lenne belőlük – mondja az ügyes kezű asszony.

Nem boltból

De a történet kezdődjön az elejéről!

– Hét gyermekem van, öt lány és két fiú. Régen nem az üzletben vettük a játékokat, hanem magunk készítettük. Amit éppen itthon találtam, abból varrtam babákat a kislányoknak. Később jöttek az unokák, akkor meg nekik csináltam. Amikor eljönnek hozzám, mindig megtetszik nekik valamelyik baba, hát odaadom nekik. Télen készítem őket, akkor több ideje van az embernek. De nyáron is, ha rossz az idő, és nem lehet a kertben dolgozgatni – sorolja Magdika néni.

Tovább kíváncsiskodunk, így elmeséli, hogyan készülnek a szalaszendi király­lányok.

– Először megvarrom külön-külön a fejét, a testét, a lábait és a kezeit, majd jól kitömöm vattával vagy puha anyaggal. Összeállítom, és jöhet rá a ruhácska. A haja fonalból készül, a szeme gombból. Ma már lehet babaszemet is kapni, a lányom hozott a múltkor egy zacskóval – újságolja Magdika néni. Megtudjuk tőle, hogy nemcsak Szalaszenden és környékén híresek a babái, de Erdélyben is. Amikor odautazik, mindig visz ajándékba néhányat.

Magdika néninek a ruhavarrás sem okoz gondot. Amikor a lányai kicsik voltak, akkor nekik készült a ruhácska, ma pedig a babáknak. Aztán szépen fel is díszíti a kis szoknyákat, blúzokat. Virággal, szalaggal, csipkével, melyiket hogyan.

Horgolt kosárkák

Azonban nemcsak ebben ügyes. Az egyik kis szekrényen keményített, horgolt kosárkákat pillantunk meg. Kiderül, nemcsak kosárka készülhet ezzel a technikával, hanem húsvéti tojás, virágok, kancsó poharakkal, de még egy kicsinyke kerekes kút is.

– Cérnából meghorgolom a megfelelő formát. Ezt cukorszirupba mártom, és ráhúzom egy olyan formára, amilyennek a végleges alakját képzelem. A kosárkákat például egy kerek aljú edényre szoktam. Amikor az anyag megszárad, teljesen megkeményedik. A kosárkákat szalaggal, horgolt virágokkal díszítem. A színes virágokat nem teszem be a cukorszirupba, mert fehér lesz a cukortól, hanem hajlakkal fújom be, így lesz egy kis tartása – magyarázza Magdika néni, hogyan készülnek remekművei.

Mutat egy cserepes virágot is, kiderül, az sem igazi virág. Fokföldi ibolyákhoz hasonló, horgolt szirmok hitetik el velünk, hogy élő növényt látunk. Az asztalon álló vázában szintén horgolt technikával készült szegfűk díszelegnek. Magdika néni új technikával is ismerkedik, a gobelinnel. Azt meséli, hogy ezt a település kulturális egyesületében tanulta az egyik asszonytól. Közben énekelgetnek, és fellépésre is készülnek. Magdika néni varrja a kötényeket és a kendőket. Csak azt sajnálja, hogy egyre fogynak a körből, hiszen az idősek, mint ő fogalmaz, „hazatérnek”, a fiatalabbak meg nem nagyon csatlakoznak.

- Hegyi Erika -

Ez ad neki örömet

Magdika néninek a kertje is gyönyörű. A ház előtt szebbnél szebb virágok pompáznak, hátul pedig a veteményesben sorakoznak a zöldségfélék. Korábban volt a ház előtti területen is egy nagy kertjük, de azt már „leadták”, mert nem bírtak vele.

Kérdezzük Magdika nénit, hogy van ennyi mindenre ideje, hiszen a főzés és a lakás rendben tartása is az ő dolga. Azt mondja, ő nem nézi a tévét. Amikor van egy kis ideje, és már a kertben is rendben van minden, akkor leül és kézi­munkázik. Vagy verset tanul. Ebben is tehetséges. Legutóbb ott volt a Nyugdíjasok Szavalóversenyének országos döntőjében. Tollas Tibor: Hazafelé című költeményét mondta el.