El lehet szédülni a szagtól a buszon

Akt.:
El lehet szédülni a szagtól a buszon
Miskolc-Lyukóvölgy – Lavórban, műanyag kiskádban, kerti zuhanyzóban – a miskolci szegénytelepen, a Lyukóvölgyben mindenki úgy próbál tisztálkodni, ahogy tud. Itt csak a legmódosabbaknak van fürdőszobájuk, a vezetékes víz pedig alig néhány családhoz van bekötve. Másoknak kilométereket kell gyalogolni a vízért. Azt mondják, hónap elején vesznek tisztálkodószereket, a gyerekeket pedig minden nap fürdetik, a tetűjárvánnyal mégsem tudnak megbirkózni. Zöldi Blanka riportja az Abcúgon.

1

Fotó: Hajdú D. András

“Mindig tapsol, nevet már akkor, amikor csak elővesszük a műanyag kádat” – mosolyog a 38 éves Árpád a család legkisebb tagjára. A másfél éves Szebastiánnak sírásra görbül a szája, amikor rájön, hogy még nincs itt a fürdés ideje. Egy üres flakont lóbál a műanyag kád fölött, nem jön belőle a víz.

Árpádék a Lyukóvölgy egyik domboldalán laknak, kilencen egy szobában, fürdőszoba nélkül. A gyerekek minden nap tisztálkodnak, de ehhez vizet kell hordani a legközelebbi kútról, ami tíz-tizenöt perc gyaloglásra van. “A tisztasági megoldások mindig az elsőbbségek, ahhoz pedig sok víz kell. Naponta két-háromszor is kell fordulni, két húsz literes flakonnal. A feleségemmel minden két nap fürdünk, amíg a gyerekek iskolában vannak. Csak így tudjuk az egy szobában megoldani, hogy ne lássanak minket meztelenül” – mondja Árpád, aki most a márciust várja, hiszen akkor indul újra a közmunka. “Addig a maszekolás van csak, meg a gyerekek után kapunk 70 ezer forintot.” Mosóport, sampont, szappant mindig a hónap elején vesznek, “amíg fussa a kevés pénzből”.

2

Fotó: Hajdú D. András

A rokkantnyugdíjas házaspár, Erzsi és János portája messziről kitűnik a többi közül. A ház előtti kiskertet egy hadseregnyi kerti törpe és díszállat tölti meg. A hátsó udvarban tyúkok kapirgálnak, a kulcsra zárt kapun pedig nagy betűkkel kiírva: hitel és kölcsön nincs!

“Mi gazdálkodunk, tojást árulunk, ennyiből már azt hiszik az emberek, hogy urak vagyunk” – magyarázza János. Régebben adott el hitelre tojást, de sosem fizették vissza a szomszédok a tartozást. “Ma már nincs hitel, nekünk is alig elég, ami van. Ketten havi 145 ezerből élünk, negyven ezer lenne csak a gyógyszer, de általában nem váltunk ki mindent. Valamiből élni is kell.”

A nyaranta dúsan virágzó rózsalugas alatt lehet átmenni a hátsó kertbe. Itt régebben egy kerti zuhanyzó állt, egy 200 literes fekete hordóhoz kötve. Ezt nagyon szerették Erzsiék, mert nyáron gyorsan felmelegedett benne a víz. Kényelmes volt benne a zuhanyzás, még zuhanyfüggönyük is volt. A hordó tavaly nyáron viszont kilyukadt, azóta nem volt pénzük megcsináltatni. “Ehelyett nyáron a kerti kis kádat használjuk. A fúrott kútból beleengedjük a vizet, a nap felmelegíti, és lehet benne fürdeni. Na nem pucéran, hanem fürdőruhában, mert belátni az udvarról”- mondja a 66 éves Erzsi.

Télen a házban fürdenek, lavórban vagy kiskádban. “Fázni nem szoktunk. Jó a húzása a kéménynek, ha befűtünk, már rögtön felszökik a meleg 31 fokra is” – mondja Erzsi a bepárosodott ablakú konyhájukban. Éppen vizet melegítenek egy nagy lábasban, amelynek az oldalát fél centis vízkőréteg borítja. “Sósavval lehet ezt csak leszedni, olyan kemény itt a víz. Vasas, mert bányavidék volt a Lyukó régen. El lehet képzelni, mit csinál ez a víz a hajjal, muszáj rá a balzsam” – mutatja Erzsi az ősz hajvégeit.

3

Fotó: Hajdú D. András

“Nemrég burkoltam le a fürdőszobát, saját kézzel. Már látom, hogy nem éri meg a gyenge minőségű csempe, a konyhában is felrepedt. Csemperagasztóból is flexibilis kell, mert a gyerek imád fürdeni, nagy pocsolás megy itt” – mutatja büszkén a fürdőszobájukat a 39 éves János. Több éve dolgozik már az építőiparban, így megpróbál saját kézzel építeni mindent a családjának. “Nem túl gyakori, de van azért még néhány család itt a Lyukóban, akinek telik fürdőszobára. A szemben lakó néni például a vezetékes vízre is rá van csatlakoztatva” – mondja János.

Az ő családja hónapokig spórolt egy házi vízműre, amit 52 ezer forintért vettek. “Ivóvíz jön ebből, be van vizsgáltatva” – mondja János, miközben a beteg rottweilerét, Hektort tuszkolja be egy ajtó mögé. “Most már csak az hiányzik, hogy a vécé teljesen meglegyen. A derítő még nincs megcsinálva, a nagy dolgot kint végezzük. Ha ez is meglenne, akkor már azt mondhatom, hogy készen vagyunk egy időre.”

4

Fotó: Hajdú D. András

“Megvan a fürdőszoba, meg a víz is be van vezetve. Csak el van szűkítve, mert nem tudtuk fizetni. Folyik az, csak vékony sugárban” – mondja a 28 éves János, aki feleségével és 5 gyerekével lakik együtt egy kis házban. A család nem érti, hogy lehet, hogy havonta 25-30 ezer forint is lett a vízszámlájuk. “Nagy tartozásunk lett pár hónap alatt, most a Karitasz segít törleszteni, meg a családsegítő. Már nagyon várják a gyerekek, hogy megint legyen víz. Addig meg a kútról hozzuk, ahhoz nem kell pénz. Vettünk egy lovat, azzal hordjuk a vizet a 120 literes hordóba. Abból megy a mosógépbe, meg a bojlerbe melegíteni is” – mondja János, aki az egyetlen kereső a családban: erdei munkával körülbelül havi 80 ezer forintot tud megszerezni.

“A villany végelszámolás meg tavaly 240 ezer forintra jött ki” – panaszkodik. A szobában egy óriás képernyős tévé van, ami szinte egész nap be van kapcsolva. János szerint viszont nem amiatt magas a számla, mivel figyelnek arra, hogy minden elektronikai eszközből A kategóriásat, energiatakarékosat vegyenek.

5

Fotó: Hajdú D. András

“Reggelente a buszon el lehet szédülni a szagtól. Ma is nagyon hideg volt, de mégis ki kellett nyitni az ablakokat, olyan büdös hányás szaga volt egy embernek. Pedig magyar volt” – mondja Erika, aki a buszmegállóból kíséri hazafelé a 11 éves kislányát, Erikát. Az édesapa elköltözött tőlük, így anyára és lányára marad a mindennapi vízhordás: az úton lévő közkutat rongyokkal bugyolálják be, hogy ne fagyjon meg benne a víz.

Erika nem akarja vállalni az arcát, mert szégyelli, hogy egy ismerősöktől, “szívességből húszezerért” bérelt, bútorozatlan szobában laknak. Erikának minden vágya az, hogy az eredeti szakmájában, pékként helyezkedhessen el – Miskolcon viszont mindenhova csak férfiakat vesznek fel.

“45 ezer forintból élünk ketten, de a fürdésre mindig költünk, lassan már a kiskutyát is meg kell mosdatni. Kézzel mosok, mosóporral, meg Baba tusfürdőt szoktunk venni a lányomnak. Én a száz forintos tusfürdővel fürdök, de attól meg viszketek” – mondja Erika, miközben a kis Erika a napi nyalánkságot, egy 99 forintos chipset eszik csöndesen (néha a kiskutyájának is ad belőle). A hosszú szőke haját nemrég sikerült megtisztítani a tetvektől, amit az édesanyja szerint valószínűleg a buszon kapott el. “Már azt sem tudom biztosan, hol jönnek rá, mert most már nemcsak a buszon, hanem az iskolában is tetűinvázió van. Akárhogy fürdünk is itthon, ezt nem lehet elkerülni” – mondja Erika. Egy liter tetűirtó 3000 forintba kerül, amit csak nehezen tudnak kifizetni.

6

Fotó: Hajdú D. András

– Zöldi Blanka | abcug.hu


Akár négykézláb csúszva is, de fel kell hozni a vizet Lyukóvölgyben

Miskolc – Inni egy pohár vizet, kezet mosni, egy teát főzni – Lyukóvölgyben ez nem úgy működik, hogy az ember csak megnyitja a csapot. Miskolc, és egyben az ország legnagyobb szegregátumában se iskola, se orvos, se bolt, se utcanevek. A mindennapokat viszont az nehezíti meg a leginkább, hogy a legtöbb házba a víz sincs bevezetve. A várostól távol, közel hat kilométer hosszan elterülő festői szépségű völgyben és a hegygerincen körülbelül négyezer ember él. Többeket a lebontásra ítélt miskolci cigánytelepről, a számozott utcákról költöztettek ide, ahogy mondják: az egyik nyomorból a még nagyobb nyomorba.

Videó: Elkeserítő dokumentumfilmen a lyukóvölgyi nincstelenség

Miskolc – Miskolc-Lyukóvölgy, az arra tévedt idegen szemével maga a teljes káosz. Itt egymás mellett él a többholdas, állattartó gazda a nincstelen, segélyből tengődő rokkant és a rongyos utcagyerek. Ami összeköti, mintegy keretbe foglalja őket, az a mára lepukkant, valaha festői környezet.

Vagyonokért bérelnek fakunyhókat a számozott utcai szegények

Miskolc – Nem áll messze egy külső-budapesti garzonlakás árától egy düledező lyukóbányai víkendház ára, ahová jó eséllyel még a víz sincs bevezetve. A felszámolás alatt álló miskolci számozott utcákból kilakoltatott romáknak szól ez a fogadtatás, nekik ugyanis – hacsak nem akarnak Kanadába menekülni – egyedül a város legnagyobb szegregátumában van esélyük új lakóhelyet találni, még ha két-háromszoros árat kell is fizetniük érte, mint a kilakoltatási hullám előtt. Volt, aki összehordott fából a rokonai udvarán épített magának egy kis vityillót, mások mindenüket eladták egy néhány százezer forintért vásárolt, düledező hétvégi házért.








hirdetés