Helyi közélet

2015.03.22. 10:43

Aranyosi Péter: "Próbálom nem beleélni magam ebbe"

Miskolc - Szeretettel tekint vissza az 1980-as évek második felének Miskolcára a Berzében végzett Aranyosi Péter. Interjú: Aranyosi Péter humoristával, szerkesztővel, DVTK szurkolóval, Star Wars- és ska rajongóval.

Miskolc - Szeretettel tekint vissza az 1980-as évek második felének Miskolcára a Berzében végzett Aranyosi Péter. Interjú: Aranyosi Péter humoristával, szerkesztővel, DVTK szurkolóval, Star Wars- és ska rajongóval.Aranyosi Péter hazatér. Ebben semmi újdonság sincs, hiszen ha teheti, hazatér a szülői házba, netán egy DVTK meccsre. Aranyosi Péter önálló estre készül szülővárosában április 2-án, és ezt a tényt mérföldkőnek érzi pályafutásában: bízik benne, hogy humoristává avatja a közönség. A miskolci. Péterrel tegeződöm, ugyanis lassan 43 éve ismerjük egymást, és édes unokabátyám.

- Ha megkérdezik tőled, hogy mi a foglalkozásod, mit szoktál felelni?

Aranyosi Péter: Ez a legnehezebb kérdés… Azt szoktam mondani, amikor hivatalos helyre kell valamit beírni, hogy szerkesztő. Sosem merem leírni, hogy humorista, mert van bennem egyfajta félsz. Ha Hofi Géza az volt, akkor én nem… Hülyén hangzik, ám mivel nem készültem soha erre a pályára, ezért nagyon csínján bánok ezzel a szóval. Mindig röhögök, amikor úgynevezett kollégák, akiknek volt egy-két fellépésük, azt mondják: „mi, humoristák”. Akkor megijedek. Nem mondanám magamról, hogy az vagyok, de ha Miskolcon eljön a közönség április 2-án, remélem, humoristává avat ennyi év után. Nekem ez nagyon fontos, mert mégis csak Miskolc az én hazám!

- Hogyan alakult ez a szakma, ez a hivatás az elmúlt egy évtizedben?

Aranyosi Péter: Próbálom nem beleélni magam ebbe a sztoriba. Ezért nem is akarom látni az alját, de a tetejét sem. Úszok a felszínen, és magam sem hiszem el, hogy ebben a medencében vagyok. Ezért nincs összehasonlítási alapom. Egy biztos: a mostani pályakezdőknek sokkal nehezebb. A mi történetünk, amikor elkezdtük, azért volt más, mert nem volt tétje. Mindannyiunknak volt polgári foglalkozása. Benk mérnök, Kőhalmi tervező mérnök – igaz, 11 évig végezte az egyetemet, azaz sok mindent nem bíznék rá –, Kovács András Péter jogász-tanár, Litkai ügyvéd, Kiss Ádám az iskolapadból esett ki… Én töritanár lennék. Hobbiként kezdtük el ezt a dolgot egy hatvanfős presszóban. Néha felugrott valaki a színpadra, és mondott valamit. Egy vendég dumált a pódiumon, majd ismét vendéggé vált.

- Avas, Középszer utca 9. Milyen emlékeid vannak?

Aranyosi Péter: Jó volt! Beugrik egy szürke lépcsőház, ahol Alizka néni takarított. Beugranak a családok, akikkel jóban voltunk: Mezeiék, Zomborék, Gálék, Jeneiék, Bíróék. Anyámék sokat buliztak velük. Születésnap, névnap, Napfogyatkozás. Panelközösség, ahol anyámék fontos mozgatórúgók voltak. Ő ezt élvezte, és ezt tőle örököltem. Ezt az izgő-mozgó szervezést, nyughatatlanságot. Ugyanakkor közel volt a 3-as számú általános iskola, ahol jó tanárok voltak és egy feledhetetlen tanító, Fekete Marika néni, aki a tanítónők ikonja. Azt azért ne felejtsük el, hogy az Avasi lakótelep 30–40 éve tele volt gyerekekkel. Lehetett bandázni, focizni, fogócskázni a haverokkal. Igaz, bandák most is vannak…

- Majd jött a Berzeviczy szakközép, amire azért sokan felkapják a fejüket…

Aranyosi Péter: Pedig egyszerű: imádtam főzni. Tetszett a vendéglátás, az egésznek a miliője. Ugyanakkor anyukám és nagymamám nagyon tudott főzni, egyszóval egyértelműnek tűnt. Ja! Oda mentem, abba a középiskolába, ahol a mai napig ki van rakva apám fényképe. Ugyanúgy, mint a McDonaldsban a hét dolgozója, csak apám ki van téve harmincöt éve. Rólam nincs fénykép. Az egyetlen jó dolog a Berzében, hogy nem én gyújtottam fel a fizikaszertárt. Az a baj, hogy nem járunk messze a valóságtól…

- Miskolc, 1980-as évek második fele…

Aranyosi Péter: Ne is folytasd! A meghatározó élmény Miskolcon akkoriban az a fajta könnyűzenei mozgalom, vagy vonulat, ami akkor jellemezte a várost. Tinédzserként úgy tudtam elmenni három koncertre egy héten, hogy heavy metalra nem is jártunk. Csenki Attila kollégám Kiskunfélegyházán 70 év alatt élte volna meg, amit én Miskolcon akkor négy év alatt megélhettem. De voltak amatőr színházi darabok, és Herman, Zrínyi, Földes, Kilián, és Berze klub is. Lehetett menni haverkodni, lányokkal ismerkedni. Egy pezsgő tini élet volt! Ezért van az, hogy a korosztályomból rengetegen ismerik egymást, pedig nem is jártak egy iskolába. Erre szokta anyám azt mondani: látod, Petike, nem kellett kábítószer, hogy jól érezzétek magatokat. Csak annyit szoktam hozzáfűzni: De igény volt rá!

- Emlékszem, amikor a Rózsakert Étteremben voltál gyakorlaton Miskolctapolcán, a punkok hozzád jártak a maradék rántott húsért.

Aranyosi Péter: A szakközépben az volt jó, hogy minket 14 évesen kilöktek a való életbe. Gyakorlatra el kellett mennünk minden nyáron főzni, mosni, takarítani. Voltam a Junóban kukta, takarítottam a szobákat, felszolgáltam a Rózsakertben, de jártunk le a Balatonra dolgozni. Jól hangzott, hogy megyek a Balatonra, de mi ott nyolc órákat dolgoztunk az Európa Szállodában, ami tele volt némettel. Kemény meló volt! Aztán jött az érettségi, majd egyfajta furcsa törés.

- Törés, vagy útkeresés?

Aranyosi Péter: Nehezen volt eldönthető, hogy hová és hogy mit is akarunk kezdeni az életünkkel. Vendéglátózás, vagy irány az egyetem, főiskola, netán kimenni külföldre, ami akkor sokkal nehezebb volt, mint most. Négy év alatt stoppal bebarangoltam Európát, de tulajdonképpen tengtünk-lengtünk. Anyámék közben állandóan birizgáltak, hogy kezdjek az életemmel valamit. Nehéz időszak volt. Közben tönkrement a gazdaság, Miskolcon a vendéglátás a padlóra került, hiszen a gyárak, üzemek bezárásával megcsappant a fizetőképes kereslet.

- Hogyhogy a töri mellett döntöttél?

Aranyosi Péter: Úgy jött a történelemtanárnak tanulás, hogy ötös voltam, érdekelt a töri mindig – köszönhetően Mádai tanárnőnek a Berzében –, OKTV-t írtam, levéltárba jártam. A másik szakomhoz, a rendezvényszervezéshez pedig leginkább a miskolci Kabinet Rt. nevű ska zenekarnak van köze. A Kabinetnek plakátot ragasztottam, koncertet szerveztem, road lettem, és Pozsgay Ritával, az első szerelmemmel a próbatermet is takarítottuk. Ez utóbbinak ennyi év távlatából is megvan a romantikája, hiszen mondj egy olyan férfit, aki a kedvenc zenekarának próbatermébe viszi szerelmét, a lány pedig nem mond nemet, és cipeli a porszívót.

- Aztán csak nyíregyházi főiskolás lettél!

Aranyosi Péter: Öreg bakaként, 22–23 évesen kerültem be a fősulira. Nem az volt, mint most, hogy sokan 10 évig járnak egyetemre és 26–27 évesen felvételiznek. Már-már ciki volt a tinik között, igaz, más aspektusból jó volt a rutin… Unalmas és szolid volt az akkori Nyíregyháza Miskolc után. Az otthoni pörgésnek nyoma nem volt.

- Viszont a főiskolán is lett „pozíciód”.

Aranyosi Péter: Kulturális ügyvivő lettem a Hallgatói Irodán, kizárólag az unalom ellen. Nekünk akkor eszünkbe nem jutott, hogy a gólyabál szervezésének álcájával lányokat lehet megerőszakolni… Ebből is látszik, mennyire egyszerűek voltunk. Kabarérajongóként egyszer elhívtam Fábry Sándort is, és barátság szövődött közöttünk. Ez egy fontos lépcsőfok volt a pályára kerülésem tekintetében, de ezt csak utólag raktam össze.

- Ugorjunk egy nagyot! Ki is erősködött jó 10 éve, hogy színpadra lépj?

Aranyosi Péter: Litkai Gergely, a Dumaszínház vezetője és neje, Aranyos Marica. Ők toltak fel tulajdonképpen a színpadra annak idején azzal a szlogennel, hogy ezt neked találták ki, Peti! Én attól is boldog voltam, hogy a poénjaimat Fábry elmondta és beépítette a műsorába. Nem érdekelt a színpad.

- Az első fellépés?

Aranyosi Péter: Felmentem a színpadra és 25 perc múlva lehoztak. Hogy közben mi történt? Nem tudom.

- Megbántál valamit szakmai pályafutásodban?

Aranyosi Péter: Egy dolgot: annak idején hiba volt, hogy nem a legjobb anyagommal léptem fel az induló Showder Klubban 2008 környékén.

- Szülővárosodban, a Művészetek Házában lépsz fel április 2-án, a sokat mondó Négybetűs szavak elnevezésű önálló esteddel. Van izgalom?

Aranyosi Péter: Szeretem nagyon a szombathelyi közönséget, de otthon akarok jó lenni! Azt szeretném, ha a miskolciak Miskolcon avatnának humoristává és akkor végre elmondhatnám, hogy tíz év színpadi lét után humorista lettem.

Névjegy

Aranyosi Péter Miskolcon született 1972. július 19-én. A Dumaszínház tagja, a Showder Klub egyik állandó fellépője.Tanulmányait a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában, majd a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán végezte. A Rádiókabaré munkatársa volt, majd az Esti Showderhez került, a műsor indulásakor a Design Center rovat felelőseként dolgozott. Közönségszervezője volt a Mónika shownak is, majd a Godot Dumaszínházban kezdte meg fellépéseit.

Nős, két fiúgyermek (Péter és Tamás) édesapja. Fanatikus Diósgyőr szurkoló, megszállott World of Tanks játékos és Darth Vader híve.

A Művészetek Házában április 2-án sorra kerülő önálló estjére minden jegy elkelt, ezért másnap, április 3-án is lesz „Négybetűs szavak”, azaz Aranyosi Péter önálló est!


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában