Végül mindig a jobb birkózó kezét emeli a magasba a bíró

Párizs - Párizsban zajlik a birkózó-világbajnokság, amelynek eseményeit megtekintette Deák-Bárdos Mihály is.

A Miskolc Városi Sportiskola szakmai vezetője, korábbi többszörös olimpikon, két napot töltött a francia fővárosban – hétfőn és kedden a kötöttfogású szakág eseményeit követte a helyszínen –, majd hazaérkezése után így kezdte élménybeszámolóját:

Biztonsági őrület

– A nekem adatott negyvennyolc óra alatt reggeltől estig mentem. Megnéztem a legfontosabb látnivalókat, az Eiffel-tornyot és a Diadal­ívet, sétáltam a híres-neves Champs-Elysées-n és a Szajna-parton is. Mindenhol hemzsegtek a rendőrök, akik csőre töltött fegyverrel néztek farkasszemet a járókelőkkel, s ez nekem, kelet-európai embernek kissé ijesztő volt. Ezt a biztonsági őrületet, amit ott láttam, talán csak a Neymar-roham múlta felül és ez nem csoda.

A Paris Saint-­Germain, mint ismeretes, 222 millió euróért a Barcelonától vette meg a brazil csatárt, akiről most a világvárosban szól az ének. Viszont az óvintézkedéseknél maradva: a birkózó-vébé körülményei ebből a szempontból még egy olimpiáét is felülmúlták.

Annak ellenére, hogy fémdetektoros kapuk nem voltak, a nézők négyes szűrőn mentek keresztül: a beléptetésnél találkoztunk az első átvizsgálással, vagyis a Bercy Aréna külső kapuinál mindenkit megmotoztak és ugyancsak mindenki táskájába belenéztek.

A csarnokba való közvetlen belépésnél jött a második nézelődés, majd a lelátóknál szembesültünk a harmadik „puhatolózással” és ha valaki ekkor már fellélegzett, kissé melléfogott, mert a helyének elfoglalásakor jött az utolsó ellenőrzés. Mi, magyarok – szövetségi tisztségviselők, egyesületi vezetők, edzők – egyébként mindent nagyítóval néztünk-figyeltünk, ennek az az oka, hogy a vb-t illetően 2018-ban Budapest következik.

Személy szerint nem félek: ha a vizes világbajnokságot képesek voltunk a létező legmagasabb szinten előadni, akkor ez így lesz a birkózó-seregszemle esetében is.

A tizenötödik

Deák-Bárdos Mihály 1997 és 2013 között versenyzőként járta a világbajnokságokat, azóta pedig érdeklődő „magánemberként” van jelen a sportági viadalokon, így – már ami a körítést illeti – van összehasonlítási alapja.

– Nyugodtan hangsúlyozhatom, mert egyszerűen nem tudok tévedni: a tizenöt vébém közül a párizsit teszem az első helyre – folytatta a diósgyőriek egykori kiválósága.

– A húszezres létesítmény, a szervezés, a hangulat, a feliratok, a plakátok, a reklámtáblák, a gördülékenység, a tájékoztatás minősége, a 36 eurós belépők ellenére a rendszeres telt házak – és így tovább, vég nélkül – alapján ez a világbajnokság mindent visz. Azt nem tudom, hogy a franciák a 2024-es olimpiai kandidálásuk okán tették-e ilyen magasra a mércét, vagy más szempontok miatt adtak bele apait-anyait, de azt igen, amit a saját szemeimmel láttam. Az Eiffel-torony közelében szemügyre vettem egy óriási molinót, amelyre az öt karika mellett az volt felfestve, hogy Párizs, 2024, azaz a gallok alighanem biztosak abban, hogy a Tokiót követő játékokra náluk kerül sor.

Egy újítást is tapasztaltam: a legjobb négy közé jutásért minden súlycsoportban egyszerre küzdöttek a sportolók, akiknek korrekt bíráskodásban volt részük. Tévedések ugyan előfordultak, de nem olyan súlyúak, mint tavaly Rio de Janeiróban. Tapasztalatom szerint a meccsek hetven százaléka akciókkal dőlt el és nem intéssel, vagy bárminemű bírói döntéssel.

Ami pedig a magyarok szereplését illeti: sportolóinknak három bronzérem jutott, s erről így vélekedett az egykori hatszoros vb-ezüstérmes Deák-­Bárdos Mihály:

– Egy döntős „kollégát” azért reméltünk, szereplésünk csak ennyiben maradt el a várttól.

Jó irányba indult a sportág

A DVTK hajdani 130 kilós válogatottjának – Párizs ürügyén – a birkózás jövőjét is szóba hoztuk.

– Szakmai szempontból biztató, hogy ez a műfaj az akciózás irányába mozdult el – közölte Deák-Bárdos Mihály. – Hamarosan lesz egy világkonferencia, ezek határozzák meg az új súlycsoportokat, döntenek a leendő szabályokról. Az biztos, hogy a birkózás eladhatósága érdekében megint változásokat eszközölnek majd. Ebben semmi különös nincs, nekem például a hosszú pályafutásom alatt ötféle szabályrendszerben volt alkalmam birkózni. Itt kell idéznem az olimpiai bajnok Polyák Imrét, aki évtizedekkel ezelőtt ezt mondta: „Szabályok ide, szabályok oda, végül mindig a jó birkózó kezét emelik a magasba a mérkőzésvezetők.” Ennek jegyében nem érdemes sokat töprengeni azon, hogy mi lesz, azt kell elfogadni, amit a sportág nagyjai elhatároznak.”

- Kolodzey Tamás -