"Az idén sem fogok unatkozni"

Miután betette a lábát a

kisfaludi Klapka György

Általános Iskolába,

szó szerint felforrt a levegő

körülötte. Akit a helyiek

korábban csak a tévékben és

az újságokban láttak,

ezúttal „életnagyságú

kiadásban” vehettek szemügyre.

Kamera (mert ez a beceneve)

elegáns volt, mosolygott, tekintete

magabiztosságot sugárzott.

Fővédnökként és

díszvendégként a nevét adta

az intézmény báljához.

Bemutatásakor hatalmas tapsot kapott,

csillogó szemek tekintettek rá.

ÉM: Gyakran jár

jótékonysági

rendezvényekre?

Kammerer Zoltán: Ebben az

időszakban több helyre is hívnak, de

mindenhová természetesen nem tudok

elmenni. A nyolc-tíz felkérés

közül általában kettőre,

vagy háromra mondok igent. Van köztük

oktatási intézmény és

sportklub invitálása is.

ÉM: Háromszoros

olimpiai és ugyancsak háromszoros

világbajnokként bizonyára van

egyfajta küldetéstudata!

Kammerer Zoltán: Nem szeretem a

nagy szavakat, ugyanis vallom: egy

élsportoló mindig maradjon szerény

és viselkedjen úgy, hogy

példaképként tekintsenek

rá. Magyarországnak

szerencsére sok ötkarikás bajnoka

van, s mi, kajakosok is „felmutathatunk”

néhány legendát. Tudjuk, tudom,

hogy úgymond igény van ránk, s

ennek meg kell felelnünk. Ezért is

jöttem Borsod-Abaúj-Zemplén

megyébe. Vendéglátóim

valamennyi cselekedetéből éreztem a

felém nyilvánuló szeretetet,

köszönettel tartozom érte.

ÉM: Miért pont

Bodrogkisfaludra jött?

Kammerer Zoltán: A bál

egyik főszervezője, Zelenák

Sándor régi barátom,

aztán a Klapka György tagiskola

igazgatója, Balogh

Istvánné Mária is olyan

kedvesen hívott, hogy nem tudtam ellent mondani.

Út közben arra is volt időm, hogy

kicsit körülnézzek, s mondhatom,

Tokaj-Hegyalja csodálatos vidék.

ÉM: Tél van. Most

éppen csendesek a napjai...

Kammerer Zoltán: Jó is

lenne! Kemény edzéseken veszek

részt, a bodrogkisfaludi utazásom

előtt például tizenöt

kilométeres futáson vettem részt.

A kajak sajátja, hogy nem engedi a

lazítást. Szezonon kívül

kegyetlenül kell dolgozni azért, hogy a

szezonban menjen a hajó. Szabadtéri

és tornacsarnoki tréningek,

kondícióterem, ha van hó, akkor

sífutás, szóval olyan nincs, hogy

nem csinálunk semmit. A telünk monotom:

munka, munka és munka, de a nyarunk sem laza.

ÉM: Hogyan kezeli a

népszerűséget?

Kammerer Zoltán: Nem

érzem magam különösebb

embernek... Ne felejtsük el, hogy a honi

sportélet szerencsére számtalan

világnagyságot produkál, de

ebből a tortából csak egy szelet a

kajakosoké. Persze őszintén

bevallom, hogy sokan felismernek, észrevesznek,

kérdezősködnek,

meghívásokkal halmoznak el. Milyen a

népszerűség? Különös,

semmihez sem hasonlítható

érzés. Amikor megszorítják

a kezemet, s hallom a szívből

jövő szavakat..., hát nagyon

felemelő!

ÉM: Milyen kapcsolatot

ápol a vidéki kajak-kenu

szakosztályokkal? Az edzőkkel, a

sportolókkal, a vizitelepek mindeneseivel?

Kammerer Zoltán: A

vidékről elmondhatom, hogy én is

vidéki vagyok. Arról a

településről jöttem, amelyet a

vizek városának is hívnak.

Ebből kiderülhet: győri

gyerekként szívügyem a vidék

felkarolása. Ha több időm lenne,

akkor...

ÉM: Hogyan tovább:

Kucsera Gáborral párban, vagy

nélküle?

Kammerer Zoltán: Új

év, új

időszámítás. Tiszta lappal

indulunk, bármi előfordulhat,

megtörténhet. Mehetünk egyesben, de

akár párosban is. Majd az idő

eldönti ezt a kérdést.

ÉM: Idén hány

versenyen áll rajthoz?

Kammerer Zoltán: Pontos

számot nem tudok mondani, de az biztos, hogy

lesz jónéhány hazai és

külföldi fellépésem.

Válogatók, aztán három

Világkupa-futam, majd

Európa- és

világbajnokság. Nem fogok

unatkozni ebben az esztendőben sem, igaz,

hozzászoktam már az effajta

nyüzsgéshez.

Forrás:

Észak-Magyarország