2018.12.10. 09:22

DVTK vs. Kisvárda - Elszalasztott esély a kiesésin

Miskolc - Tíz ember ellen nem tudott győztes gólt szerezni a Kisvárda ellen a Diósgyőr.

A labdarúgó NB I 17. fordulójában, szombaton kora este Diósgyőri VTK – Kisvárda Master Good találkozót rendeztek a Diósgyőri stadionban. Fagypont feletti hőmérsékleten, aminek akár örülni is lehetett volna, hiszen decemberben, 17 óra körül az 1-2 Celsius fok „jónak” számít, de azt, hogy ilyenkor kelljen meccset játszani valószínűleg nem egy téli estén, szabadtéren, hanem napszúrásos időben találhatták ki. És ekkor elég volt eljutni addig gondolatban, hogy a pályákat fűtik, de hogy a döntés előtt mennyire volt szempont, hogy a kutyahideg nem indítja be azokat, akik még nem pártoltak el a magyar focitól, az NB I-től, hogy télvíz idején nem várható nézőcsúcs, azt nem tudni.

A hivatalos bejelentés szerint két és félezren választották programként, hogy élőben megnézzék a kiesési rangadót. Azt az összecsapást, amelyre mindkét csapat 1–1 változtatással érkezett a múlt heti kezdőcsapatához képest (bár a hét közben mind a két fél Magyar Kupa meccset is játszott különböző élményekkel – hiszen míg a szabolcsiak hosszabbításban továbbjutottak NB III-as ellenfelünk vendégeként, addig a diósgyőriek NB II-es gárdával szemben kiestek – de mind a két élvonalbeli együttes olyan összeállításban kupázott, ami messze volt a legjobb csapatától). A Kisvárdánál Vári helyett Marcolini, vagy ha így jobban tetszik, a becenevét a meze hátuljára írató Lucas kezdett (rajta kívül Jefferson játszott még „művésznéven” a szabolcsiaknál, Sassáként). Érdekesség, hogy ezzel a változtatással mindössze egy olyan játékos szerepelt a Kisvárdában, aki magyarként született, ő pedig nem volt más, mint Horváth. A DVTK-nál csak fele ennyi külföldön született játékos volt a kezdőben, vagyis öt, köszönhetően annak, hogy az egy héttel ezelőtt kezdett Mihajloviccsal szemben Vernesnek szavazott bizalmat a piros-fehérek spanyol vezetőedzője.

A mérkőzés elején

A meccs elején inkább a DVTK volt a kezdeményezőbb, és a 14. percben egy szerencsés találattal előnyhöz jutott. Ezt követően változott a játék képe, fentebb védekezett a Kisvárda és próbálta ledolgozni hátrányát. A hazaiak talán kontrákra vártak, ez nagyon nem derült ki, mert csak egy ilyet tudtak vezetni, addig, amíg jól nem pattant a Kisvárdának a labda, vagyis a Fortuna vissza nem adta nekik a góljuk előtt azt, amit nem sokkal azelőtt, a Diósgyőr találata előtt elvett. A félidőből hátralévő szűk negyedórában a DVTK nem tudott kibontakozni, mert a hazaiak két játékszervezőjére, Tajtira és Márkvártra kiemelt figyelem jutott.

A második félidő nagy vendég lehetőséggel kezdődött, majd jött a Kisvárdánál egy törlesztésnek tűnő kiállítás, amivel a Diósgyőr nagy sanszhoz jutott (két perccel ez előtt Lukianchuk és Vernes találkozását követően utóbbi kapott jóindulatú sárga lapot, miután harcművészeti módon, métereket repülve, nyújtott lábbal elsodorta ellenfelét). A létszámfölényben a vendégek térfelén folyt a játék, a DVTK igyekezett a kapu elé gyömöszölni a labdát, miközben jöttek a cserék, a vendégeknél a védelem stabilizálása, a Diósgyőrnél a támadójáték erősítése érdekében. De a hazai drukkerek által várt nagy nyomás elmaradt. Próbálkozott ugyan a piros-fehér gárda, de hiába tolták középre a labdát, vagy adták ki szélre, hogy beadás legyen az akcióból, igazi gólhelyzetet nem sikerült kialakítani. A játék menete ugyanis az volt, hogy 10 védekező játékossal találta magát szemben 7 támadó, mert a DVTK védői és a hazai kapus nem vettek részt az akciókban, így a vendégek emberhátrányban is létszámfölényben voltak a kapujuk előtt. Néhány erőtlen, helyezetlen lövés ugyan eltalálta a várdai kaput, de ezek könnyű zsákmányok voltak Felipe számára, a vendégkapusnak csupán egyszer, egy távoli lövésnél kellett vetődve védenie. Picit olyan volt a forgatókönyv, mintha egy szegény ember beszabadult volna valami puccos étterembe, ahol felszolgálnak neki valami finomnak tűnő ismeretlenséget, amit végül nem tud megenni, mert hiába piszkálja villával, próbálja késsel, akarja kanalazni és veszi a kezébe a desszertvillát, nem sikerül a szájához emelnie a gusztusos falatot. Nem volt kreativitás a DVTK-ban, és extra hit sem, hogy minden erejével, idegszálával a győzelemért szálljon harcba a csapat minden tagja. Aztán amikor letelt a rendes játékidő és bemutatták, hogy négy perc ráadás következik, varázsütésre megváltozott a Diósgyőr, úgy megnyomták a hajrát, hogy a Kisvárda hajszálra volt attól, hogy behorpadjon. Az ekkor látott DVTK gólt érdemelt volna, de Hasani nem tudta sarokra lőni a labdát, Bacsa fejesét extra bravúrral hárította Felipe kapus, Márkvárt kísérleteinél szerencséje volt a vendégcsapatnak, egy vendég kezezést pedig benézett a játékvezető.

Talán ha hamarabb jön ez a csapatszintű ritmusváltás, akkor nem szalasztódott volna el ez a nagy esély, a három pont megszerzésére, a kieső zónától való 4 pontos eltávolodás, attól függetlenül, hogy ezen a napon a DVTK több játékosa is gyenge formát mutatott.

ÉM-BCS

Jegyzőkönyv: Diósgyőri VTK vs. Kisvárda Master Good 1–1 (1–1)

Diósgyőr, 2513 néző (a rendező által közölt adat). V.: Berke (Szert, Horváth R.).

Diósgyőri VTK: Bukrán (6) – Brkovic (5), Karan (6), Tamás M. (5) – Shestakov (5), Szabó B. (4), Márkvárt (5), Tajti (4), Juhar (5) – Hasani (5), Vernes (5). Vezetőedző: Fernando Miguel Fernández Escribano.

Kisvárda Master Good: Felipe (7) – Lukianchuk (6–2=4), Berios (5), Ene (5), Protic (5) – Marcolini (5), Karasiuk (5) – Ilic (6), Milevskyi (5), Jefferson (5) – Horváth Z. (5). Vezetőedző: Dajka László.

Csere: Milevskyi helyett Melnyik (5) az 55., Szabó B. helyett Mihajlovic (4) az 57., Vernes helyett Bacsa (–) a 73., Jefferson helyett Gosztonyi (–) a 74., Karan helyett Tóth Barnabás (–) a 85., Ilic helyett Izing (–) a 90. percben.

Sárga lap: Ene a 2., Marcolini a 38., Brkovic a 43., Vernes a 49. percben.

Kiállítva: Lukianchuk az 51. percben.

Gólszerző: Horváth Z., öngól (1–0) a 14., Jefferson (1–1) a 31. percben.

Fernando Miguel Fernández Escribano: – Két különböző meccset láttunk, ketté kell bontsam az értékelést. Jók kezdtük a találkozót, jól játszottunk, megszereztünk a vezetést, majd az első félidő második felében a Kisvárda jobban futballozott. A kiállítás után másik meccs kezdődött, ami rólunk szólt, az ellenfél hátrébb húzódott, a kapuja elé. Sok lehetőségünk volt, de nem tudtuk megszerezni a győztes gólt, viszont szereztünk egy pontot. Véleményem szerint jó úton járunk, a múlt héten Szombathelyen és a mai meccsen is többet érdemeltünk volna egy pontnál. Az ilyen meccseken sokat számít, hogy hoz-e olyan helyzetet, mint amilyen a Bacsáé volt, amikor Felipe pontot érő védést mutatott be. Összességében elégedett vagyok a játékkal, a győzni akarással, megtettünk mindent a jobb és a bal szélen, középen, sorra érkeztek a szögletek, összesen 20 lövést, 13 szögletet, 15 beadást láttunk, mindent megtettünk, hogy megszerezzük a győzelmet. Az első félidőben nem volt olyan éles a csapat, mint az MTK vagy a Debrecen ellen, de a játék képéhez hozzátartozik az ellenfél is, ők is tudják mi a dolguk, labdával és anélkül.

Dajka László: – Úgy gondolom, hogy az első félidőben a hazai csapat többet birtokolta a labdát, de nekünk is voltak jó időszakaink. Megtörtént egy gólváltás, nagyjából ennyit az első félidőről. A második játékrészben mi nem láttuk a kiállítást, és nem akarok ezzel foglalkozni, bízom abban, hogy jó döntés született, mert ezzel nehéz helyzetbe kerültünk. A hazai csapat ránk erőltette az akaratát, azért húzódtunk annyira vissza. A játékosaink az emberhátrányban csúsztak, másztak, mindent megtettek azért, hogy ponttal távozzunk, és 10 emberrel nekünk is volt 2-3 helyzetünk. Ezek után csak dicsérni tudom a fiúkat a küzdésükért, és úgy gondolom, hogy ezért a hozzáállásért az 1 pontot megérdemeltük. Azt sajnos, nem tudom mi lett volna a találkozó végeredménye, ha mi is 11-en maradunk a pályán.

Percek, események

14. perc: Juhar végzett el középről szabadrúgást, a kaputól 28 méterre. Bombája a kapu jobb alsó sarka felé tartott, ám a 16-os előtt Horváth Z. lábán megpattant, és végül a ketrec ellenkező oldalában kötött ki a labda, öngól, 1–0.

31. perc: Ilic került át a bal oldalra, és kavarta meg Shestakovot, majd középre adott, ahol Milevskyi lábán megpattant a labda, éppen Jefferson felé, elé, aki 10 méterről fejjel, a bal felső sarokra, a felső léc alsó lapjára stukkolt, onnan pedig a gólvonal mögé pattant a játékszer, 1–1.

51. perc: Vernes és Lukianchuk harcolt a labdáért, majd amikor az kettejüktől tovább került, a vendégjátékos a kezével Vernes felé csapott, aztán a lábát is használta, mindezt a játékvezető háta mögött. Ám Berkének ezt jelezték az asszisztensei, aki piros lapot mutatott fel Lukianchuknak, 10 főre csökkent a Kisvárda létszáma.